“Kezelhetetlen, rendellenes, nehéz gyerekek”

 
 
Az 50 – es, 60-as években jelezték először gyakorlati szakemberek, hogy van a gyerekeknek egy olyan csoportja, akik speciális magatartási jegyeket mutatnak:
  • Jóformán egy percig sem tudnak megülni a fenekükön,
  • rendkívül nehezen kezelhetők
  • képtelenek tartósan odafigyelni valamire,
  • mindenre nagyon hevesen reagálnak
  • sokszor meglepően “konok” viselkedés jellemzi őket.
  • nem követik az utasításkat
  • nem képesek önállóan dolgozni,
  • nem tartják be az iskola szabályait, sőt úgy tesznek, mintha ezekről a szabályokról nem is tudnának.
  • gyakran rendetlenek, szervezetlenek, feledékenyek,
  • nem várják ki a sorukat
  • finommotorikában gyengék:  pl. csúnyán írnak
  • megnőtt akarati erővel rendelkeznek
  • meglehetősen öntörvényűek
 
Ezt a tünetegyüttest szokták ADHD – nak ( Attention Deficit Hyperactivity Disorder), azaz figyelemhiányos hiperaktivitás (túlmozgásos) zavarnak nevezni. Székely Görgy ( Georg Kühlewind) szerint ez az elnevezés sántít,  mert ezeknek a gyerekeknek nem kevesebb és gyengébb figyelmük, hanem éppen több és erősebb. Ezek a gyerekek kiszórják a figyelmüket az egész térbe, önmaguk körül mindenhol jelen vannak.
 
Az osztályban leesik Zsuzsi ceruzája, amott Ákos füzetet lapoz, megreccsen a szemétláda, emitt egy légy mászkál a falon, közben a tanár beszél és a kréta csikorog a táblán – állandóan minden egyszerre jelen van számukra, figyelmük terében, aminek következtében egy nagyobb közösségben ülve rettenetesen kifáradnak másfél – két óra alatt. A harmadik órában totál kezelhetetlenek, mert végkimerült állaptban vannak. ( A gyerek ugyanis a fáradtságra nem úgy reagál, mint a felnőtt, hogy ” lebénul”, esetleg elalszik, hanem egyre izgatottabb lesz, egyre jobban felspannolódik. )
 
Fontos tudnunk, hogy a “hiány”, a “zavar” másik oldalán ugyanarról a tőről fakadó tehetség is jelen lehet. Lássuk néhány példát:
  • Sokszor átlagon felüli értelmi képességekkel bírnak
  • nagyon tevékenyek, segítőkészek, remek ötleteik vannak
  • másképp látják a világot, mint mi: az információ felvételének, és tárolásának összevisszasága egyben eredetiséget is jelenthet, hiszen a kreativitásnak éppen az a lényege, hogy a nem nyilvánvaló összefüggéseket is észreveszi.
  • csillapíthatatlanul kíváncsiak
  • örökösen nyüzsögnek, ám mindez később egy sikeres és kiegyensúlyozott élet forrása is lehet.
  • sokan közülük kedvesek, barátságosak, jószívűek, nagyvonalúak
  • remek humoruk van
  • jókedvűek, ha nem gyötrik őket állandóan.
 
Mit tehetünk szülőként és pedagógusként? Hogyan bánjunk velük?
 
László Zsuzsa, Az örökmozgó gyerek című könyvében leír néhány helyzetet,  ahol ezek a gyerekek nagyon jól teljesítenek. Érdemes elolvasni, s megfogadni azt, ami közel áll hozzánk, illetve a gyermekünkhöz.
 
  1. Kétszemélyes helyzetben.
Amikor kettesben vagy a gyermekkel, minden figyelem ráirányul, valódi kapcsolat alakul ki közöttetek. Ekkor a gyermek boldog, még akár ülni is nyugodtan képes, mert a belső mozgás kielégíti.
2. Amikor a szülő, nevelő határozott és elfogadó
Nem elég, ha csak határozott. mert például lehet a határozottság mellett lekezelő, kritikus. Határozott ÉS elfogadó: ” tudom, hogy ez van veled, és ez rendben is van, de én most azt szeretném tőled, hogy..”
3. Amikor kevés és egyértelmű a szabály.
4. Amikor számukra új és érdekes a környezet. Bár némely gyermek félhet is az újdonságtól, s eleinte félelmet mutathat. De amikor ráérez az újdonság ízére, nagyon tudja élvezni a helyzetet.
5. Amikor egyszerű dolgot kérnek tőlük, s az utasítás világos.
6. Amikor munka közben gyakori, azonnali megerősítést kapnak. S a problémát is azonnal visszajelzik számukra.
7. Amikor kevés kritikát, és sok biztatást kapnak.
 
Megoldások a hiperaktív gyermekekkel való életre, munkára:
  • A hatékonyság növelése érdekében nem növelni, hanem csökkenteni kell a munkára fordított időt. Pl. Kevesebb tanulással töltött idő sokkal hatékonyabb a gyerekek számára, mint az egész, akár késő estig tartó tanulás.
  • Erőskezű. és elfogadó szülőkre, pedagógusokra van szükség, akinek jó a humora
  • Alternatív, kooperatív tanulás – pl. tanulás közbeni járkálás lehetősége, a tanulók közös feladat megoldása, megváltozott szoba, osztályterem ( széttolt padok, lehetőség a mozgásra).
 
Gyarmati Éva, a Diszlexia, a speciális tanítási zavar című könyvében írja el, hogy vannak olyan gyerekek, akik elsősorban a bal agyféltekéjüket működtetik, használják, s vannak gyerekek, akik inkább a jobb agyféltekéjük lehetőségeivel élnek.
A bal agyfélteke hűvös, józan, analizál, matematikus, logikus, nincs humora, könnyedén hazudik, és részekre bont mindent. Ez a “tudományos ” félteke. A jobb agyfélteke egészben lát, humora van, őszinte ( mindenre való tekintet nélkül). Ez a művészi agyfélteke.
A nehezen kezelhető gyerekek nagy része jobb agyféltekés beállítottságú. Ők például gyakran felállva, lefekve tanulnak. Olyan, mintha aludna, de akkor figyel a legjobban, mert a megfelelő testhelyzet nagyon fontos számára. Vagy: Szól a CD lejátszó, vagy füles a fülében, s így tud igazán tanulni. Miért? Mert ha a jobb agyfélteke figyelme el van terelve, le van kötve, együtt zsong a zenével, akkor a bal felszabadul. S ugyanígy fordítva is.
 
Azt is tudni kellene, hogy a tehetséges, kreatív ember eleve deviáns. Eleve nehezebben kezelhető. Makacs, öntörvényű, érzékeny. Eleve nem azt tudja, és mondja, amit elvárnak tőle. Aszociális, adott esetben antiszociális lehet. A kreatív embernek magasabb az agressziós szintje, csak ezt nem a tombolásban éli ki, hanem a kreálásban – de ha nem tud kreálni, ha ebben megakadályozzák, agresszívvé is válhat.
Ha nem ismerik fel, ha félreismerik, ha üldözik, a kezdeti agresszió mellé hamarosan társulhat depresszió ( az agresszió befelé fordított, önpusztító formája).
 
A tehetséges, kreatív gyerek konfliktusokat hordoz magában, és ezeket nemegyszer a környezetébe is kivetíti, vagy éppen környezetében generálja.
Sokszor úgy viselkedünk mi, felnőttek, mintha nem tudnánk, hogy a konfliktus az élet része; a fejlődés, a változás konfliktusok során halad a kiteljesedés felé. Az emberi kapcsolatok elmélyülése és kiteljesedése is konfliktusok sorozatán át vezet. A konfliktusban – a konfliktus kezelésében – erősödik a személyiség, bontakozik ki a jellem. Diszkusszióban fejlődik a karakter – mondja Széchenyi, tehát a vitában, az összeütközésekben. Engedni kell a gyerekeket vitázni, a véleményüket elmondani, s megtanítani őket a másikat meghallgatni.
 
Ha ezekkel a dolgokkal tisztában vagyunk, lényegesen megkönnyítjük azoknak a ” nehéz” gyerekeknek az életét, akik esetleg nem is ” nehezek”, csak mi nem értjük őket, és torz elvárásokat támasztunk velük szemben.
 
Erre, s még sok mindenre tanítanak bennünket, szülőket és pedagógusokat a ” nehezen kezelhető “gyerekek. Úttörők ők, akik az Új Világot hozzák el számunkra, csak engednünk kell, hogy megmutassák az oda vezető utat.
 
Részlet Vekerdy Tamás Jól szeretni című könyvéből.
 
A válogatást készítette, és kiegészítette: Balogh Andrea
 

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

négy × egy =