Balogh Andrea Beáta vagyok.

Édesanya, pedagógus, és még oly sok minden más, ahogy mindannyian.

Írok, amikor kikívánkozik belőlem egy gondolat, egy történet, s mesélem a saját tapasztalataimat, amikor az élet olyan szituációt mutat, amit már ismerek, megjártam. Hiszem, hogy minden emberben ott van a válasz élete minden kérdésére, problémájára, s néha elég egy gondolat, hogy a bennük lévő ősi tudás felszínre bukkanhasson. 

Az egyik legfontosabb feladatom az életben akkor érkezett el, amikor családom lett. Hálás vagyok a gyermekeimnek, mert felforgatták egész addigi hitrendszeremet, s hatalmas tanításokat hoztak nekem. Amit nem tanultam meg velük, és általuk, azt elhozzák azok a gyermekek, akikkel a napjaimat töltöm.  Megtanultam, hogy a hiperaktivitás, pánikroham, düh, önbizalomhiány, vagy éppen a félénkség, félelem kiküszöbölhetők, gyógyíthatók feltétel nélküli szeretettel és tudatos választásokkal.

Ma a felnőtt gyermekek édesanyjának szerepét tanulom a saját gyermekeim mellett, s segítek azoknak a szülőknek, akik apró, vagy kicsit nagyobb gyermeket nevelnek. Az iskolában, különböző foglalkozásokon nevelgetem a Ma gyermekeit. Pedagógusként a legfontosabb feladatomnak tartom, hogy minden gyermek kibontakozhasson, a benne rejlő csoda szabadon szárnyalhasson, s ezt egy olyan környezetben tehessék meg, ami elfogadja, szereti és bátorítja őket. 

Álmom, hogy mindenkihez, kicsihez és nagyhoz megérkezzen, s soha  ne távozzon el onnan a Boldogság Kék Madara.