Társ és/vagy gyermek

 

Mondd csak, drága Lélek, gondoltál -e már úgy valaha  párodra, mint az első, második, vagy akárhányadik gyermekedre? Talán ki is mondtad ezt hangosan, neki, másnak, vagy csak magadnak?

Ha férfi vagy, akkor talán szerencsésebbnek mondhatod magadat ezen a téren , hiszen az, hogy a társunkra a gyermekünkként is tekintsünk, sokkal gyakoribb a hölgyeknél. Ösztönösen munkál bennünk, nőkben az anyai ösztön, így akár születik gyermekünk, akár nem, sokszor látjuk a társunkat olyannak, akiről gondoskodni kell, vagy csak mi akarunk így tenni, mert szeretjük. 

Elhalmozzuk szeretetünkkel, figyelünk rá, óvón és védelmezőn, a gondjait sietünk megoldani, sokszor előbb, minthogy neki eszébe jutna már csak az is, hogy ez valaha problémát jelenthetne. Tesszük mindezt azért, csakhogy boldognak lássuk őt, s biztonságban tudjuk a családunkat.

A párod pedig, ha eleinte tiltakozik is, később elfogadja a szerepét, hiszen könnyebbé válik az élete. De valóban könnyebb lesz? Sajnos nem hiszem ezt. Csak átadja a döntést, a tettet, s vele a felelősséget is Neked. Függeni fog Tőled, ami mindkettőtöknek megterhelő lehet. Számodra egyre nehezebb lesz megoldani mindazt, amit felvállaltál, elfáradsz, s gondolatban őt teszed hibássá, amiért így alakult az életetek. Ő pedig hol láthatóan, hol csak belül lázadozni fog a szabadságának elvesztése miatt. Olyan lesz, mint egy kamasz, aki újra maga szeretné irányítani a saját sorsát, s nekimegy mindenkinek, aki ezt akadályozni próbálja. A saját, s a családja életét a kezébe venni viszont nem meri, vagy nem akarja. Ez is lehet, hogy elhiszi, hogy Te úgyis jobban csinálod. Érted már, miért van oly sok veszekedés a párok között? Hová lett a lángoló szerelem?

A szerelmet megtartani csak tudatosan, odafigyelve lehet. Odafigyelni saját magadra, a viselkedésedre, s visszafogni magad, ha túlságosan anyain, apain viselkednél vele szemben.  Látni a párodat, úgy, annak mindig, aki volt, amikor beleszerettél. Most is az, csak melletted változott meg. Add vissza neki a döntést, s a felelősséget a saját élete felett, s tedd ezt Te is. Ápold a szerelemet vele, s az anyai, apai szerepet vele kapcsolatban add vissza a szüleinek.

Engedd, hogy elkövethesse mindazokat a hibákat, amikre szüksége van a saját fejlődéséhez. Tudd biztosan, hogy meg fogja oldani először a saját életében keletkezett gondokat, s majd visszaérkezik hozzád, s a családjához, megerősödve, megtisztulva. Pont akkor, amikor eljön ennek az ideje. Fejezd be azt, hogy a párod életéért, boldogságáért, boldogulásáért magadat teszed felelőssé. Tedd rendbe a saját életedet, itt egyedüli felelősséget birtokolsz. 

A gyermekeitekért, a nevelésükért, család biztonságáért, vállaljatok közösen felelősséget. Csak együtt, vállvetve lehet egy boldog családot létrehozni. A régi szerepmintáknak az ideje lejárt. Alakítsátok úgy ki a családot, a terhek viselését, ami már mindannyiótok boldogságát szolgálja. 

Soha ne felejtsd el, hogy a társat választottál, szerelmet, aki ha szerencsés vagy, gyermekkel ajándékoz meg. Ezzel a gyermekkel megélheted majd a szülői szerepedet. De csak vele. 

Boldog, és már tudatosan megélt szerelmet kívánok Neked, Nektek! 

Áldás rátok! 🙏💖

Balogh Andrea

 

Kép forrása: pinterest.com

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

hat + 11 =