Minden szó, ami ajkadat elhagyja, vagy, amit leírsz, tükröz téged, megmutatja a gondolkodásodat. Van ereje, energiája, rezgése, tónusa. Lehet lágy, meleg, szeretetteljes, lehet gúnyos, lekicsinylő, de akár bizonytalan, félénk, szeretetre éhes is. S még lehetne sorolni mindazt, ami megbújik egy egy kiejtett, leírt szó mögött.
Ha gyermeket nevelsz, mindez felerősödik, mert ők nagyon gyorsan reagálnak mind arra, ami a szavakban, s mögötte megbújik. Sőt, tovább megyek: érzékeny gyermeked még azt is érzékeli, ha hazudsz, vagy csak valamit el akarsz hallgatni. Ő nem csak a szavaidat hallgatja, hanem teljesen figyel téged, így látja tűpontosan a hangulatodat, a testtartásodat, a szemed állását, a hangod megbicsaklását. S lassan megtanulod, hogy őszinte legyél vele, s majd másokkal is. Nincs is más lehetőséged, hiszen meg fogod érteni, hogy a tiszteletét csak úgy tudod megtartani, ha felvállalod teljesen azt, aki vagy, s te is elfogadod az örömeidet, a bánataidat, a gondjaidat, az erődet, s a gyengeségeidet is.
Szülőként, vagy pedagógusként bizony nagy felelősséged van, hogyan beszélsz a gyermekekkel, milyen szavakat használsz, s azokat is hogyan. Egy rosszul megfogalmazott vicc, vagy kicsit lekicsinylő megjegyzés olyat tud ütni rajtuk, amit akkor abban a pillanatban nem, vagy csak nagyon nehezen tudsz meg/feloldani. Tudom, sokszor fáradt vagy, nehéz mindig nagyon tudatosnak lenni, mindig teljesen a jelen pillanatban tartózkodni.
Mégis kérlek, figyelj oda a szavaidra, s a gondolataidra is. Amikor mérges, fáradt, szomorú, dühös vagy, akkor ezt mondd el a gyermekednek, s azt is, hogy bármit is mond, kérdez, ez most nem a megfelelő pillanat arra, hogy megvitasd vele. Beszélj meg vele egy másik időpontot, amikor visszatérhettek a dologra.
Csak olyan dolgot, olyan szót mondj neki, bármilyen is a hangulatod, amit te is elfogadnál, ha neked mondanának. Nem kell mindig egyetértenetek, s bizony, határokat is kell húznod a gyereknevelésben, de tedd ezt a gyermeked, s önmagad iránti tisztelettel, szeretettel. Még a nézeteltéréseket is meg lehet oldani nyugodt, elfogadó hangon, s szavakkal.
A tapasztalatom az, hogyha tisztelettel bánunk a gyerekekkel, akkor még a számukra nem tetsző szabályokat is jobban lefogadják. Ha te így beszélsz, bánsz vele, mivel példakép vagy számára, ő is „utánozni” fog, s tisztelettel fog szólni hozzád, majd a társaihoz is.
Van egy mondás: Ahogyan most beszélsz a gyermekeddel, az belső hanggá válik számára a későbbiekben. Legyél egy bátorító, szerető, elfogadó, tisztelettel szóló hang most, s a belső hangja majd felnőtt korában.
S figyeld meg, kérlek, hogy te magad milyen jelzőkkel, szavakkal illeted saját magadat. Hogyan beszélsz önmagaddal, gondolkodsz önmagadról, amit csak te tudsz egyedül. Bátorítóan, szeretetteljesen, hittel önmagadban, az égiekben, vagy éppen ennek az ellenkezője fogalmazódik meg benned? Mit mondasz abban a pillanatban, mikor kicsit összejönnek a dolgok körülötted?
Tudd, hogy minden rendben van, akár így, akár úgy gondolkodsz. A lényeg, hogy tudatos légy ebben is. Ha negatív jelzőkkel illeted magad, illetve nem tudsz megfelelni annak a képnek, amit olyan nagyon szeretnél elérni, vagy bárkinek körülötted, akkor jusson eszedbe, hogy ezek csak a szüleid, tanáraid gondolatai, semmi köze nincs már hozzád. Tudatosan válj meg tőlük, s helyettesítsd kedves, s elfogadó gondolatokkal. Hiszen szeretetteljes, kedves, s vagány vagy valójában!!!
S meglásd, gyermekednek is sokkal könnyebb lesz ilyen szavakat mondani, így reagálni, ha már önmagdban megoldottad ezeket a dolgokat. Áldás szálljon rád! 🙏❤
Végtelen szeretettel: Balogh Andrea
.