Biztos vagyok benne, hogy már Te is ismered a Varázsszavakat :

Sajnálom!  Kérlek bocsáss meg!  Köszönöm!  Szeretlek!

Amikor ezeket a szavakat hallottam eddig, mindig két ember közötti kapcsolat jutott az eszembe: Én és egy másik ember. Volt úgy, hogy én bántottam meg valakit, de úgy is volt, hogy engem bántottak meg. De egyvalamire sohasem gondoltam. Igen, nagyon fontos, hogy bocsánatot kérjünk, vagy hogy elfogadjuk a bocsánatkérést, mert azáltal rendeződhet ( talán) a kapcsolat kettőnk között. De!!

Arra sohasem gondoltam, hogy vannak helyzetek, amikor saját magamnak is meg kell bocsájtanom. Amikor én voltam a hibás egy helyzetben, az, hogy a másik ember feloldoz engem a tetteim súlya alól, nem jelenti azt, hogy saját magamnak meg tudok bocsájtani. S ha nem én voltam a hibás, akkor is tettem valamit, ami azt a reakciót váltotta ki a másikból. Ezt még nehezebb elfogadni!! Egész egyszerűen soha nem gondoltam arra, hogy a konfliktusokat magamban mindig rendbe kell tenni, önelfogadással, szeretettel feloldani, megbékélni.  Pedig nagyon fontos lenne!! Önmagunkkal szemben sokkal sokkal szigorúbbak vagyunk, mint embertársainkkal. Miért? Mert mindig tökéletesek akarunk lenni, s nehezen fogadjuk el, ha ez nem sikerül. Vagy mert egészen egyszerűen újra és újra úgy viszonyulunk saját magunkhoz, mint régen, mikor kicsik voltunk, s édesanyánk szigorúan megdorgált, ha rosszat tettünk. Most mi tesszük ugyanezt saját magunkkal. 

Az önelfogadás, önszeretet a megbocsájtáson keresztül vezet. Elfogadom a hibáimat, megbocsájtom a rossz döntéseimet, cselekedeteimet, s most már tudatosan figyelek arra, hogy azt újra ne kövessem el. S ha mégis megteszem, újra ugyanott fogok lenni, ahol most vagyok. Ez pedig egyáltalán nem kellemes. 

S ha önmagunknak megtudunk szívből bocsájtani, könnyebben megy majd ugyanez másokkal. Hiszem, tudom és látom, hogy ő is csak ember, aki hibázik néha. De igazából csak a hibáinkból tudunk tanulni. Ha nem követnénk el hibákat, soha nem fejlődnénk, mert nem volna mit kijavítani. 🙂

Így, drága Szülő, ha tanítod gyermekedet a bocsánatkérésre, menj kicsit mélyebbre, s tanítsd meg arra is, hogy el tudja fogadni, meg tudjon bocsátani önmagának is. Tanítsd meg az önszeretetre, önelfogadásra, hogy még jobban tudja majd elfogadni, szeretni a körülötte élőket! Soha ne legyen egy konfliktus végén benne bűntudat, oldjátok ezt is fel, beszélgetéssel, odafigyeléssel, szeretettel.  A bűntudat, az önmarcangolás nagyon negatív érzelem, amit nehéz rendbe tenni, ha állandósul. Sokkal könnyebb megelőzni, tudatosan odafigyelni gyermekeink nevelése során. 

S bármilyen konfliktusod van neked is,akár a gyermekkel, tedd Te is ugyanezt: Bocsáss meg magadnak, s szeresd saját magadat! Nincs ennél nagyobb nevelő erő, mint a példamutatásod!