Úgy érezni, nem értenek, vagy nem ismernek el

Csodálatos, érzékeny gyermekeink ( s lehet, hogy mi magunk is) gyakran érzik azt, hogy a felnőttek, szüleik, tanáraik, vagy a társaik nem értik meg őket. S hozzáteszem, hogy ez visszafelé is igaz, hiszen lázadó gyermekeink sem fogadják el azokat az embereket, akiket ők nem értenek meg, illetve azokat a szabályokat, berögzült szokásokat, amivel nem értenek egyet, mert talán már idejét múltak. 

Egy indigó gyermek szavaival élve: ” Olyan érzés az életem, mintha idegen lennék egy távoli országban. Régebben nehéz volt, hogy semmi ismerős nem volt körülöttem, minden olyan más volt, annyira összezavaró. Időközben megtaláltam identitásomat és kevésbé érzem magam idegennek, inkább turistának.”

S azáltal, hogy nem értik meg őket, átélhetik a meg nem értettség, az el nem ismertség érzését is. Ez kimondottan frusztráló, depresszív lehet, ezért érdemes megvizsgálnunk, mit tehetünk ez ellen mi, akik nagyon szeretjük, s támogatjuk őket, ám a gyermekünk támogatása mellett feladatunk az is, hogy megismertessük velük a társadalom írott és íratlan szabályait, aminek nem ismerete, vagy be nem tartása súlyos következményekkel járhat számára. 

Elsőként beszélgess sokat gyermekeddel az ” Úgy érzem, nem értenek meg, más vagyok” témáról. Értesd meg vele, hogy minden emberi lény egy kis darabka a teljesség kirakós játékából, mindenki Isten része. ” Isten minden, ami van, vagyis Istenben vagyok” . Tanítsd meg, hogy tisztelje, s fogadja el az emberekben élő Istent. Nem kell egyetértenie a másik emberrel, de elfogadni őt igen. Próbálja megérteni a másik viselkedése mögött húzódó indokot. Ha picit beleképzeli magát a másik helyébe, lehetséges, hogy könnyebben menni fog ez a dolog. 

Tanítsd meg arra, hogy az embereket tekintse tükörnek, amely csupán belőle tükröz vissza valamit. Ha a gyerek úgy érzi, nem fogadják el, vagy nem része a társadalomnak, amikor csak olyan emberekkel találkozik, akikkel harcol, veszekszik, akik megalázzák, kigúnyolják őt, vagy csak nem foglalkoznak az érzéseivel, akkor keresse meg saját magában, hogy mi az, amit ezek a emberek, helyzetek tanítani akarnak, vagy tükröznek vissza számára. Talán ő maga az, aki nem fogadja el a másik gyereket, embert, vagy helyzetet, s ő az, aki nem akar valaminek a részese lenni. Próbáljátok együtt kitalálni, mi gátolja őt, és mit szeretne valójában a gyermek. 

Segíts neki, hogy megértse, s átalakítsa a negatív érzéseit, legalább semlegessé. Innen könnyebben válhat akár pozitívvá is, de ha ez nem történik meg, az is rendben van. A lényeg, hogy a rossz érzéseit megtanulja felismerni, feldolgozni, átlényegíteni. 

Előfordulhat, hogy ezek az érzések veled kapcsolatosak, ekkor légy nagyon türelmes. Maradj a középpontodban, válaszd szavaiddal a szeretetet, ám a határozottságot is. Ne engedj a félelmeidnek, vezessen mindig a szíved. Vállald fel a beszélgetést vele, s tisztázzatok mindent, ami közöttetek állhat. Mutass neki példát, szeresd, s fogadd el őt feltétel nélkül. Ha néhány cselekedetével nem értesz egyet, kérdésekkel próbálj rájönni a mögöttes indokra. Ne adj tanácsot, ha nem kér, ám ha úgy érzed, hogy valamire fontos felhívnod a figyelmét, tedd meg, s lépj újra vissza. Engedd meg neki, hogy megfogadja a szavaidat, vagy akár figyelmen kívül hagyja. Ne irányítsd a döntését, ami azt is magába foglalja, hogy van lehetősége másképp dönteni, mint ahogy te tennéd. Fogadd el ezt, s tudd, hogy most az életet tanulja. Ebben benne vannak jó s rossz döntések, mindazért, hogy a gyermeked megtapasztalhassa, megérthesse, ki is ő valójában, s kiderítse, ki nem akar semmiképp lenni.  

Akármilyen is a gyermeked, értsd meg őt. Sokan, ezek közül a gyermekek közül komoly nehézségekkel küzdenek. Másnak érzik magukat, s ami még fontosabb, a többiek is másnak érzik őket. Sokszor élnek meg csalódásokat, amikor felfedezik, hogy mások érdeklődése és beállítottsága nem olyan, mint az övék. Állandóan igazodniuk kell a normához is, amely távol áll tőlük. A kívánságuk, hogy alkalmazkodjanak, szinte mindig konfliktusban áll tulajdonképpeni, természetes magatartásukkal. Ez nagyon nehéz. Ha alkalmazkodnak, akkor az azonnal képességeik, szükségeik és tehetségeik rovására megy. S ha nem alkalmazkodnak, akkor a megszokott szabályokkal, társadalmi berögződésekkel kerülnek szembe, s ő magukat is frusztrálni fogja ez az érzés. 

Az odatartozás, az együttműködés, és az, hogy elfogadják őket, a három legfontosabb kritérium, ahhoz, hogy jól érezzék magukat emberi társaságban. Segíts neki, hogy megélhesse ezeket a fontos dolgokat, s abban is, hogy ő maga elfogadja a társait, megtanuljon együtt működni azokkal is, akikkel eddig nem ment. 

Ha van valaki, akivel nagyon rossz a kapcsolata, s ez őt mélyen érinti, végezzétek el együtt ezt a kis gyakorlatot:

Először képzeld el az illetőt ( lehetőleg egyszerre csak egyet), aki úgy érzed, hogy nem fogad el téged. Engedd, hogy megjelenjen a szemed előtt a képe. Nézd meg jól.. Majd hagyd elmenni a képet, s hunyd be a szemed. 

Kényelmesen ülj, legyen a hátad egyenes. Lélegezz néhányszor mélyet a hasadba, egészen mélyeket le a hasadba.. be, ki, ütemesen. Ha megnyugodtál, lásd újra az illető arcát, képét belső szemed előtt. Figyeld meg őt. Gondolatban állj szembe vele. Figyeld meg, mi történik. Milyen képeket látsz? Milyen érzéseket érzel? Mit mond neked gondolatban az a személy? 

Majd mondd ki: Megbocsátok neked, s megbocsátok magamnak is. Milyen érzés ez? Változott valami? Mi változott? 

Ezután kérdezd meg tőle, hogy miért nem tud elfogadni téged, és mit tudsz tenni, hogy megváltozzon a kapcsolatotok. Mindig az első gondolat, amire eszedbe jut, az lesz az igazi. Köszönd meg neki, hogy elmondta neked ezt, s köszönd meg önmagadnak, hogy megkérdezted őt.

Lassan kinyithatod a szemed. Gondold át, hogy felismertél – e valamit, ami segít megváltoztatni ezt a kapcsolatot, s majd tedd meg. 

A meditáció után beszéljétek meg az érzéseit, a tapasztalását. De az is előfordulhat, hogy ilyenkor magába húzódik, végig gondolni mindazt, ami most történt vele. Hagyd, adj neki annyi időt, amennyit csak akar. Legyél kész beszélgetni vele, amikor ő kér erre téged. 

Akármilyen csodálatos gyermeket nevelsz, drága Szülő, nagyon nagy szüksége van a támogatásodra, az elfogadásodra, s feltétel nélküli szeretetedre, de a tanításaidra is, hogy megállja a helyét, s értékes tagjának érezze majd magát a társadalomban. S hogy ezt hogyan tanítod meg neki, az bizony ott van elrejtve a szívedben, a lelkedben. A gyermeked téged választott szülőjének, így pont arra, s úgy van szüksége, aki te vagy, s ahogy cselekszel. Higgy magadban, s higgy a gyermekedben is. 

Az itt leírtak csak tanácsok, javaslatok, saját illetve olvasott tapasztalások. Érezd meg, hogy pont ezek a megfelelőek – e nektek, s ne fogadd el, ha nem érintett meg.  Ám ha bármi olyan ötleted, bevált tapasztalatod van arra, hogy a gyermek az összetartozást élje meg a különállás helyett, oszd meg velünk, kérlek. Lehet, hogy egy másik szülőnek pont az fog segíteni, amit te leírsz. Hálásan köszönöm!  Áldás rád, áldás rátok! 

Végtelen szeretettel: Balogh Andrea

A bejegyzést inspirálta Carolina Hehenkamps, Indigó tanácsadó c könyve

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

öt × három =