Érezted – e már, drága Lélek, hogy milyen jó lenne kicsit elrepülni innen, egy gyönyörű madárrá válva megszabadulni minden gondtól, döntéstől, vagy nehezebb élethelyzettől?
Mindent hátrahagyva, gondtalanul, szinte súlytalanul szállni a kék ég, az Otthon felé, s átélni a szabadság mámorító örömét?
S hiszed -e, hogy csak rajtad múlik, hogy ezt az érzést akár mindennap átéld, s úgy tudj a világra tekinteni, ahogy onnan fentről tekintenél?
Szárnyalj most kicsit velem, miközben ezt a bejegyzést olvasod, s meglásd, a világ kisimul körülötted! 
Tegyél le mindent a kezedből, s keress egy csendes helyet. Ha akarod, kapcsolhatsz halk zenét, vagy meggyújthatsz egy gyertyát, ahogy jól esik. Csukd be a szemed, s csak hallgasd a saját lélegzetvételedet, érezd meg a szívdobogásodat.
Képzeld el, hogy egy puha meleg takaró, mint egy angyalszárny ölel át, s aranyfényként ragyog körbe téged. Védelmezőn borít be, s a puhaságban, melegben megérzed Isten határtalan szeretetét. Most, ebben a pillanatban senki és semmi nem érhet el téged.
Lassan érzékeled, hogy elcsitulnak a zajok körülötted, s halkulnak, lassulnak száguldó gondolataid is. Majd hirtelen, gondolatban egy hatalmas madár érkezik hozzád. Ez lehet egy sas, vagy egy sólyom, de akár egy mesebeli állat is. Képzeletben pattanj fel a hátára, vagy válj vele eggyé, ahogy jól esik. S pár szárnycsapással emelkedj magasra, egyre feljebb, s feljebb.
Érezd az arcodon a levegő suhogását, a nap sugarainak cirógatását, mindezt kellemesen, gyengéden. S érezd azt is, ahogy a szíved minden szárnycsapással egyre könnyedebbé, s könnyedebbé válik. A magasban minden gondod eloszlik, páraként távolodik tőled. Mindaz, ami odalent gondot, aggodalmat, bánatot okozott, szertefoszlik, megsemmisül, feloldódik a napsugarakban. Már olyan, mintha soha nem is léteztek volna.
S hirtelen rájössz, hogy valóban nem is léteztek sohasem. Te magad hoztad létre a problémákat, a gondokat, mert tanulni, fejlődni akartál, vagy csak azért, mert egyszerűen nem hittél önmagadban, s Teremtőd végtelen szeretetében, s védelmében.
Rájössz, hogy bármit meg tudsz oldani, teremtő vagy te is, a saját életed, a gondolataid teremtője. Minden, amit másoktól vártál, szeretet, elfogadás, munka, amit szeretsz, egy csodálatos párkapcsolat mindig is elérhető volt számodra. A kulcs ott volt mindig nálad, a szívedben, a lelkedben, csak eddig nem hittél benne.
Meglátod végre, hogy a világ sokkal, de sokkal gyönyörűbb, mint ahogy eddig elképzelted, gondoltad. Megérzed, megérted, hogy Isten Anya és Isten Atya mindig is szeretett, védett téged, s irányt mutatott neked, s most már biztosan tudod, hogy ez így lesz a jövőben is.
Hihetetlen erőt érzel, a ” mindent meg tudok oldani, minden rendben van” fenséges érzését. S ahogy ez az érzés szétárad benned, úgy mozdul a szád is, először mosolyra, majd vidám nevetésre, míg a végén felhőtlen kacagásba. Kacagsz a boldogságtól, a gondtalanságtól, a szabadságtól. Engedd, hogy ezek az érzések teljesen átjárjanak, minden sejtedbe eljussanak.
Repülj, a képzeleted szárnyán, ameddig csak akarsz, fel, egyenesen a Nap atya felé. Érezd meg melengető simogatását. S amikor úgy érzed, jó lenne most már megpihenni, visszatérni, fordítsd arcodat újra Föld anya irányába. Tudd, hogy ő mindig megtart téged, s ellát minden földi jóval, csak kérned kell, s hinned a megvalósulásban.
Lassan érkezz vissza a szobába, a testedbe. Bocsásd el szeretettel égi segítődet, vagy csak válj újra emberré, önmagaddá.
De az érzést, amit most átéltél, soha nem engedd el! Őrizd meg a szívedben, a lelkedben. S ha valamikor hited megbicsaklik, lábad megtántorodik, s szíved elgyengül, csak nézz fel az égre, a magasságokba. S ha éppen meglátsz egy madarat feletted repülni, emlékezz erre repülésre, s mind arra, amit itt és most megtanultál, megértettél.
Ha te rendben vagy, a világod is teljesen rendben van. S ez így van!
Végtelen szeretettel:
Balogh Andrea