Régi helyzetek – új felismerések

 

Érzed -e drága Lélek, hogy milyen sok minden változott meg az új esztendőben? A 2022 valami nagyon újat, nagyon mást, s mégis régit hozott. 

 

Nap mint nap jönnek a helyzetek, amihez hasonlót már valamikor átéltél, ismered, s a múltban meg is oldottad őket. Válaszolsz helyzetekre, emberekre, szeretteid viselkedésére, oly módon, ami az elmúlt időben már bevált neked.

 

Ha sérültél egy kapcsolatban, megtanultad meghúzni a határaidat, vastag védőbástyát építettél magad köré, hogy már ne bántsanak az emberek, a szituációk, maga az élet. Annyira begyakoroltad a védelmet, hogy minden olyan helyzetre, ami veszélyeztethetné a nehezen megszerzett békédet,  határozottan, talán kedvesen, ám elutasítóan reagálsz. Lassan eltűnnek mellőled az emberek, de nem bánod, hiszen ez is az emelkedés része, olvasod, hallod azoktól, akik előtted járnak ezen az úton. Egy kis hiányt érzel, de hamar elhessegeted ezt a kellemetlen érzést. Jól van ez így! – mondod, s mész tovább. 

 

Szükséges volt átélned, megtanulnod mindazt, aminek most a birtokában vagy, de eljött az ideje a továbblépésnek, a változásnak. A szíved a szeretet szavával int téged, itt az ideje önmagaddal egyidőben a másikra is figyelni. Amikor kimondod az eddig használt szavakat, vagy egy bizonyos, begyakorolt viselkedést tanúsítasz, a szíved mélyén megszólal egy kis hang:

 

Biztos, hogy jó ez így? Gondold csak át még egyszer! Ha te lennél a másik ember, hogyan éreznéd magad ebben a szituációban? Mit tenne igazából a benned élő szeretet? 

 

Ekkor talán rájössz, hogy nem mindig úgy viselkedsz, ahogy te is szeretnéd, hogy veled viselkedjenek az emberek. Bántani már nem tudnak ők téged, de vajon te bántod, vagy emeled -e a társaidat? Ha emeled, bátorítod, tisztelettel beszélsz vele, akkor nagyon jó úton haladsz. Ha pedig nem, akkor mindig van lehetőséged korrigálni, megváltoztatni a szavaidat, s a reagálásod minőségét. 

 

Értsd meg, hogy a kialakított viselkedésed okai azok az elszenvedett sebek, amiket még nem gyógyítottál meg. Amiket még hordozol,  pedig te is, mint mindenki csak szeretetre, megértésre, elfogadásra, és békére vágysz. Emeld tudatosságra mindazt, ami fáj, gyógyítsd be a sebeidet azáltal, hogy magadhoz öleled ezeket a részeidet. Pont úgy, ahogy egy édesanya magához öleli sérült gyermekét.

 

Amikor ezt megtetted, engedd a szívednek, hogy megnyíljon újra. Szeress, s engedd, hogy az emberek szeressenek téged! Bánj tisztelettel a szeretteiddel, a munkatársaiddal, az ismeretlenekkel.

 

A félelem, hogy újra bánthatnak, illúzió. Hiszen már megtanultad észrevenni a jeleket, amikor egy kapcsolat rossz irányba indul, tudod, hogy képes vagy tenni azért, hogy javuljon, vagy könnyedén el tudsz lépni, ha mégsem sikerül, mert a másik nem akarja azt. Már tudatosan szemléled az életet, az embereket.  Megismerted önmagadat, s szembenéztél, s kijavítottad a saját rossz tulajdonságaidat is. ( Ha még nem is az összeset, de jó úton vagy hozzá 🙂 )

 

Most már csak az van hátra, hogy szeretettel néz önmagadra, s minden emberre körülötted. Nyílj meg a szeretetnek, engedd, hogy átáramoljon rajtad, a lényeddé legyen. Szeress, s fogadd el a szeretetet! Annyira nagy szükségünk van erre mindannyiunknak!

 

Példamutatásoddal tanítsd meg mindezt a gyermekednek is! Tanítsd meg, hogy rendben van az, hogy megváltozunk, másképp gondolkozunk, miután megértettünk valamit, vagy rájöttünk valamire. Tanítsd meg, hogy a szeretetnek van a legnagyobb formáló ereje a világon. Tanítsd meg őt szeretni azáltal, hogy te is kinyílsz a szeretetre. 

 

Így legyen, s már így is van! 

 

Áldás kísérjen benneteket! 

 

Balogh Andrea

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kettő × négy =