Pedagógusnap

 

 

Drága tanítóm, tanárom, okítóm, hálásan köszönöm neked, hogy fogod a kezem, vezetsz az úton, s vigyázol rám, hogy el ne tévedjek. Köszönöm szeretetedet, tanításaidat, melyek által önmagamat, s a világ bölcsességét megismerhetem. 

Vajon hány gyermek néz úgy a tanítójára, tanárára, hogy mondja, vagy csak gondolja csillogó szemekkel ezeket a szavakat? Hány szülő van ezek mögött a gyermekek mögött, akik ugyanezt gondolják, s ezt el is mondják a gyermekeknek?

Sokszor a szemek csillogása, a belőlük áradó szeretet, egy halk köszönöm elég, hogy a tanárok szíve megmelegedjen, értelmet nyerjen a sok tanítás, a sok munka, amit nap mint nap tesznek. Néha még ez sem kell, elegendő az, ha látják, hogy a gyermek kiteljesedik, megtalálja önmagát, s az igaz, jó úton halad. 

Jó pedagógusnak lenni alázat, hit, türelem, ám hatalmas felelősség is egyben. Egyik pillanatban elfogadás, rugalmasság, rácsodálkozás a gyermeki tiszta lélekre, a világra, a másik pillanatban határozottság, az épp megfelelő irányítás, felelősségre, s komoly munkára tanítás. Feltétel nélküli szeretet  minden tanítványa felé, hiszen ő az, aki képes meglátni a bennük rejtőző Istent, s támogatni, segíteni, bátorítani tudja őket.

Adj hálát, ha gyermekedet egy ilyen pedagógus tanítja, s keresd meg, ha a mostani nem éppen megfelelő. Hiszem, hogy minden tanár igaz pedagógus akar lenni, amikor elhagyja a főiskolát, egyetemet, s lehetséges, hogy az is lesz. De nagyon fontos megjegyezni, hogy nem minden tanár passzol minden gyermekhez. Különbözőek vagyunk, s így különböző emberi ( tanári ) viselkedés, tulajdonság az, amire szükségünk van, hogy jó irányba fejlődhessünk. Így van ez a gyermekekkel is. 

Figyelj a gyermeked jelzéseire, mondataira, viselkedésére, s ebből megtudhatod, hogy hogyan érzi magát az iskolában, óvodában. Hallgasd meg őt, s járj utána mindannak, amit mond. Hallgasd meg a saját belső hangodat is, ott is választ kaphatsz arra, hogy jó helyen van -e mindennap a gyermeked. Az élete, sorsa múlhat rajta, hogy milyen emberek veszik körül, hogyan, s mire tanítják őt.

A tanári hivatás az egyike azoknak a legfontosabb hivatásoknak, amik befolyásolhatják egy ember életét. Hatással van gyermeked fejlődésére, s neked, mint szülőjének hatalmas felelősséged van abban, hogy kit engedsz közel hozzá, s kinek engeded, hogy befolyással bírjon rá. Kezedben a döntés joga, s élj vele bátran, s találd meg azt az embert, akihez a legnagyobb bizalmat érzed. S ha te és a gyermeked különböző tanítót választanátok, engedd át a döntés jogát a gyermeknek, higgy benne, hogy ő igazán jól érzi, hogy neki magának mire van szüksége. 

S kérlek, akármilyen is a mostani tanár, akivel talán nem vagy megelégedve, fordulj tisztelettel felé. Lásd meg benne az embert, aki megtesz mindent a munkájában a mostani legjobb tudása szerint. Lásd meg benne önmagadat, s beszélj róla, vele eszerint.

Tudd, hogyha a te gyermekednek talán nem ő a megfelelő tanár, tanító, de egy másik gyermeknek lehet, hogy éppen őrá van szüksége, hogy lábra álljon, elinduljon, tanuljon. Tiszteld a benne lévő életet, a tudását, a tenni akarását. S ha el is hagyod őt, mert mondjuk egy másik tanárt, iskolát választasz, választatok, maradjon meg ez az elfogadás, tisztelet akkor is felé. 

S ha így teszel, akkor megtanítod a gyermekedet, hogy ne csak pedagógusnapkor gondoljon a tanítójára hálával, hanem az év mindennapján szeretettel és tisztelettel forduljon felé. Így erősíted az ő jó kapcsolatukat is, biztos alapot teremtve ezzel csodálatos gyermeked  megfelelő fejlődésére.

Szálljon most az áldás mind azokra a pedagógusokra, akik felelősen, szívük tiszta szeretetével segítik, támogatják a jövő nemzedékét, viselkedésükkel, szavaikkal tanítják mindazon értékeket a gyermekeknek, amire ennek a világnak olyan nagy szüksége van. 

 

Végtelen szeretettel: Balogh Andrea

 

 

 

 

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

egy × 2 =