Az Új Kor családjában a következő fontos dolog az őszinteség.
Őszintének lenni önmagukhoz, s őszintének lenni a többiekhez. Nem tudom, melyik a könnyebb dolog. Azt hiszem, először jön az első, s csak utána jöhet a második.
Felismerni az érzéseimet, szembenézni velük, felvállalni azokat, majd kedvesen, de határozottan ezt ki is mondani a szeretteimnek, felelős dolog. Meghallgatni, s nem elnyomni a szívem szavát, s vállalni, hogy esetleg nem értenek meg, bátor dolog.
De csak így lehetek igaz önmagam, az az ember, akit valamikor a párom, s megszületése előtt a gyermekem választott.
S a másik oldalon állva, fontos az is, hogy meg tudjam hallgatni a társam, vagy a gyermekem őszinte szavait, amikor az érzéseiről, önmagáról beszél. Nagyon fontos, hogy merjen beszélni, elmondani a gondolatait. S ha nem értek vele egyet, akkor ezt meg/átbeszélni a szeretet nyelvét használva.
Ti is voltatok már úgy, hogy nagyon nehéz volt őszintének lenni, vagy elfogadni az őszinte szavakat? Várom nagyon válaszotokat! 
