Mitől vagyok ember?

 

Azt hiszem, akkor, amikor azt csinálom, amit szeretnék, s az mondom, amit gondolok, tehát a helyemen, az általam észlelt univerzum közepén állok. Stabilan, eltelve erővel, áthatva a környezetemben levőkkel, figyelve a MOST-ra, az adott helyzet legtisztább gondolatait, érzéseit, tetteit közvetíteni a környezetem felé, vagy éppen a magam számára.

Mitől is vagyok férfi?

Férfi vagyok, amikor kitalálok, megtervezek, elhatározok valamit, és azt meg is teszem. Akár csak annyit, ami először eszembe jut. Igen, a teremtés az, ami férfivá tesz. Teremteni. A gondolatból tetteket, az érzésekből változást. Istenből, a mindenségből magamat, s magamból a mindenséget és az Istent.

Teremteni a nőből asszonyt, a gyermekből felnőttet. A munkából otthont, világot. Aztán megnézni, megpihenni és átadni. Mindezt jókedvvel, őszintén, igazán, termékeny erőkkel áthatva, termékeny erőket árasztva. Nem bántva senkit és semmit. Nem félni. A jelenben lenni. A jelenben ÉLNI.

Együtt azokkal, akik szeretnek, s akiket én szeretek.
Mit mondjak, ritka, szerencsés pillanatok ezek.

Csáky Attila 

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

2 + 11 =