Ma

 

Ma megállok és lelassítok. A hétköznapok rohanásából kiszállok, s engedem, hogy megérintsen a végtelen. 

Ma arcomat megfürösztöm a napban, s hálát adok.

Megköszönöm a szeretteimet, a szüleimet, a gyermekeimet, a barátaimat, az életet.  

Megköszönöm Istenemnek a tanításokat, a próbatételeket, amivel megedzette szívemet, lelkemet.

Megköszönöm a szép perceket, a szeretetet, amit adhattam, s amit kaptam, kapok. 

Megköszönöm a múltamat, s búcsút intek felé. Megtanultam mindazt, amit tanítani akart nekem. Ha elmaradt valami, szeretettel fogadom. 

Ma megpihenek a jelenben. Tudom, minden rendben van körülöttem. 

Ma ünneplőbe öltöztettem a szívemet, hogy aki, ami most érkezik hozzám, illő módon fogadhassam. Már tudom, ki vagyok, s ki nem akarok lenni. Megjártam a tapasztalások mindkét oldalát, s egyedüli dolgom, hogy az egyensúlyt megtaláljam, s a szívem szavát kövessem. 

Ma a középpontomban vagyok, s ha ki is billent onnan bármi, minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy mielőbb visszataláljak oda. 

Ma, s ezentúl mindig, erőmet önmagamból, energiámat a Forrásból szerzem, tiszteletben tartva ezzel embertársaimat, és önmagamat. A Napatya, Földanya erejéből mindig meríthetek, ahányszor csak szükségem van rá. Gondoskodásommal, hálámmal adom vissza nekik mindazt, amivel elárasztanak engem. 

Ma nem harcolok, nem akarok, nem irányítok. A fontos dolgok megvárnak, tudom, ma a nyugalmat élvezem. 

Ma a szeretetemet árasztom, s áldást mondok minden emberre, állatra és növényre, aki az utamba kerül.  

 

S ez így jó nagyon! 

 

Írta: Balogh Andrea

 

 

 

 

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizennyolc − 13 =