IGEN önmagadra

 

Mondd csak, mikor mondtál legutoljára igazán IGENt önmagadra? Mikor volt az, amikor a gyermeked, a párod, a szeretteid kérése, gondozása, ellátása helyett, mellett önmagadat választottad, s ezt jó szívvel tetted?

Ha párkapcsolatban élsz, vagy már szülő vagy, akkor előfordulhat, hogy nagyon régen.

Lehet, hogy te tudatosan éled az életedet, s hallgatsz a szívedre, aki pontosan megmondja, hogy mikor van szükséged egyedüllétre, vagy melyik kérés az a szeretteid részéről, aminek nem akarsz eleget tenni, s így is cselekszel. Adj hálát önmagadnak, s a téged segítő égieknek, hogy ezt már megtanultad, és/vagy tudattalanul működteted. 

A legtöbb ember azonban még csak vágyik erre, a tudatos életre s talán néha meg is teszi azt, amit a szíve súg, ám a mindennapok sűrűjében általában az ellenkezője valósul meg. Miért? Mert tiszta szeretetből állsz, nagyon szeretsz szeretetet, odafigyelést adni és kapni. Mindent megteszel azért, hogy a körülötted élő emberek boldogok legyenek, mindenük meglegyen, s viszontszeressenek téged. Érzékeled az érzéseiket, a gondolataikat látod az arcukon, s nem akarsz tenni semmi olyant, ami elhomályosítaná a szemüket, vagy felhőket hozna  a homlokukra. 

Olyan észrevétlenül alakul ki mindez. Szerelmes leszel a párodba, s ebben a csodálatos boldogságban mindent megteszel, hogy ez az állapot meg is maradjon. Felvállalsz olyan dolgokat is, amik talán a párodnak kényelmetlenek, nincs hozzá kedve, bátorsága, ereje. Felébred benned az ősanya, ősapa, s ápolod, gondozod, szeretgeted. Mindig egy lépéssel előrébb jársz, mint ő, hogy a gondokat, amik fenyegetik, elhárítsd a feje felől. Lemondasz kedvteléseidről, amit eddig szerettél, hogy vele lehess, vagy azért, mert ő azokat nem nézi jó szemmel. Alakulsz, idomulsz, változol, s lassan eltűnik a mosoly az arcodról, mert ez a megváltozott ember messze került attól, aki igazán vagy. 

Amikor gyermeked születik, az földöntúli boldogság. Egy kis csodalélek téged választott szülőjének.  S olyan kiszolgáltatott, olyan pici, s annyira rád van utalva. Boldogan teszel eleget anyai, apai feladataidnak, hiszen a jutalmad a gyermeked nevető szeme, ölelő karjai. Aztán, ahogy telnek az évek, már el is felejted, hogy te is egy önálló ember vagy.  A családod központja, támasza, ereje leszel. Szeretteidet mindig, mindennél, mindenkinél, önmagadnál is előrébb teszed. 

Majd, ha felnőnek a gyerekek, amikor majd megállnak a lábukon egyedül is, majd akkor visszaveszed az életedet. Majd, ha a párod megoldja a munkahelyi, egészségügyi, anyagi gondjait, akkor minden rendben lesz, s tudsz magadra is figyelni. Majd, ha….. a jövőben.

De hogy érzi magad a te belső gyermeked, az az éned, aki megtapasztalni, az életet élvezni érkezett erre a világra? Hogy érzed magad a jelenben? Lesz -e jövő, s valóban olyan lesz, aminek elképzeled? 

Sőt, tovább megyek. Amikor lemondasz önnön igényeidről, amikor nem hallgatod meg a halk belső hangot: “Ne erre menj, ne csináld ezt!” vagy: ” ez az út sokkal jobb lenne, így akarom csinálni!”, akkor nem veszed figyelembe a legfontosabb ember kérését az életedben:  önmagad igényeit hagyod figyelmen kívül. Nem adsz tiszteletet önmagadnak, a bensődben rejtőző szabad léleknek. S tudod, ami bent, az kint. Amikor te nem adsz tiszteletet önmagadnak, akkor a többiek, akik fontosak az életedben, sem fognak tisztelni téged. 

Ismerd fel, hogy az eddig döntéseid, cselekedeteid szeretethiányból is fakadhatnak. Milyen sok mindent megteszel azért, hogy az emberek, s főleg a szeretteid elfogadjanak, szeressenek. Pedig ennek a megoldása is önmagadban gyökeredzik. Szeresd önmagadat nagyon nagyon először, ahhoz, hogy a családodat is tudd ugyanígy szeretni.  

Amikor ezt felismered, akkor lassan, vagy gyorsan, a vérmérsékletedtől függően meg tudod változtatni az eddig kialakult szokásokat. De ne hidd, hogy könnyű dolgod lesz. Ha eddig “elkényeztetted” a párodat, a gyermekeidet azzal, hogy csak rájuk, s az ő igényeikre figyeltél, akkor ezt el is várják a továbbiakban. Ha visszavonulsz, kiejted a szót: “ezt most nem akarom,”, vagy bármi más úton tudatod velük, hogy a dolgok mostantól változni fognak, akkor számíthatsz kisebb, nagyobb ellenállásra, lázadásra is akár. Olyan nehéz megválni az eddig bevált kényelmes élettől, azt, hogy mindig volt valaki, aki előttük, helyettük gondolkodott, és cselekedett. 

De te csak tarts ki a meghozott döntésed mellett. Gondold el, vagy akár írd is le magadnak, hogy mit akarsz elérni azzal, amit most, s ahogy teszed. Könnyebb lesz az életed, ha visszaadod a párodnak, idősebb gyermekeidnek a döntések súlyát, a felelősséget a saját életük felett? Olyan energiád szabadul fel, amit kreatívan tudsz felhasználni, hogy a saját életedet boldogabbá tedd? Vagy csak egyszerűen könnyebb lesz megőrizni a megszerzett energiáidat, s így vidámabbá, boldogabbá válik az életed? Hosszú távon talán megváltoznak a családtagjaid, s felelős, érett személyiséggé alakulnak? A rövid távú célok a te jólétedhez, a hosszú távú célok ezen kívül pedig a szeretteid boldogabb, kiteljesedettebb életéhez vezethetnek. 

Amint el kezdesz olyan döntéseket hozni, amik már figyelembe veszik a te érzéseidet is, IGENt mondasz önmagadra, s NEMet mindarra, ami teher, nehéz, s már nem akarod, két irányba folytatódhat a dolog.

Az egyik esetben rövidebb, vagy hosszabb időre eltávolodsz azoktól, akiket szeretsz. Elmennek, vagy elhidegülnek azért, mert nem találják azt, amit eddig megszoktak. Vagy te távolodsz el tőlük, mert nem veszik figyelembe azt, amit változtatni akartál.

Amikor ők mennek el, akkor talán máshol keresik a megszokottat, talán megismerni saját magukat indulnak útnak, s hagynak magadra. Ilyenkor nagyon fájhat a szíved, s olyan szívesen visszacsinálnál mindent, amit kimondtál, megtettél, kiálltál önmagad mellett. Ne tedd, kérlek! Ebben az esetben ugyanúgy visszatérsz abba az élethelyzetbe, ahonnan ki akartál lépni, s még a bűntudat, a lelkiismeretfurdalás is gyötörni fog, s még többet teszel meg azok közül a dolgok közül, amit már nem akartál csinálni. Ha soha nem térnek a szeretteid vissza, akkor tudd, hogy ez csak egy érdekkapcsolat volt, egy önző dolog, amit számodra is jobb elengedni. Ha mégis visszatérnek egy idő után, akkor figyelj nagyon, hogy ők is végig járták – e a fejlődés útját. Ha így lenne, akkor örvendj, hiszen már megváltozva, felelős emberré válva érkeznek majd vissza hozzád.

A másik irány pedig az lehet, hogy ahogy te változol, úgy változnak ők is veled. Párod és a gyermekeid önállóbbak lesznek, megtanulják, hogy neked is lehetnek igényeid, éppúgy, mint nekik, s ezt megtanulják tiszteletben tartani. Döntéseket hoznak, s megtapasztalják a döntéseik következményeit. Felelősséget vállalnak mindazért, ami velük történik. Példamutatással, s sok beszélgetéssel felelős embereket nevelsz, visszavonva a védőhálót, amit köréjük építettél. A párod, akár hiszed, akár nem, tisztelni fog téged. Persze a dolog kétoldalú, hiszen ekkor neked is el kell fogadnod, amikor ő mond bármire nemet veled kapcsolatban. Lassan kialakul  a családban a kölcsönös tisztelet a szeretet mellett. Önmagad lehetsz, az a csoda, aki igazán vagy, s melletted a szeretteid is megélhetik az élet ajándékát.  

Változz, döntsd többször önmagad mellett! Mondj Igent önmagadra, ahányszor csak jónak érzed ezt. Ha kicsi gyermekeid vannak, kérj segítséget, vagy engedj el olyan dolgokat, amik elhanyagolhatóak a jelen szempontjából. 

Élvezd az életet, s tanítsd meg nekik is ezt az életszemléletet. Hozd létre az Új Kor családját a személyes döntéseiddel, s példamutatásoddal. A szeretet már benned van, terjeszd ezt ki önmagadra is, s akkor tud áradni igazán a többiekre. 

Áldás kísér téged ezen az úton.

 

Bátorító szeretettel: Balogh Andrea 

 

 

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

12 − 1 =