Függetlenség

 

 

 

Tanítsd meg a gyermekeidet, a párodat, a szüleidet olyan gyorsan és teljesen nélküled boldogulni, ahogy csak lehetséges. Mert nem az az áldás számukra, hogy az életben maradáshoz sokáig szükségük legyen rád; az az igazi áldás, ha rájönnek, hogy szükségtelen vagy. A te feladatod, hogy függetlenséget nyújts nekik.

“Hagyd, hogy szereteted előre lendítse őket a világba, és annak a teljes megtapasztalásába, hogy kik ők valójában. Ebben a szándékban mutatkozik meg igazán a szeretet.” (Neale Donald Walsch)

Amikor megszeretsz egy embert, vagy gyermeked születik, akkor hajlamos vagy mindenről, ami eddig fontos volt számodra lemondani. Az a szeretet, ami ekkor áramlik feléd, s belőled, feledteti az ébren töltött éjszakákat, az alkalmazkodás nehézségeit a másik emberhez. S ez így is van rendjén az elején. 

Amíg gyermeked kicsi, nagyon sok dolgot neked kell megtenned, egész egyszerűen azért, mert ő nem képes még rá. S amikor már képes lenne, akkor is át/ kiveszed a kezéből , megoldod helyette azokat a dolgokat, amit már meg tudna csinálni, talán azért mert így gyorsabb, vagy pontosabban van elvégezve. S ha rajtad múlva, akkor még felnőttként is burokban tartanád, mert félted, szereted őt. 

S tedd a szívedre a kezed, nincs – e így a pároddal? Egy házimunka, vagy egy ügyintézés nem gyorsabb -e, ha te csinálod, akinek gyakorlata van benne, mint hogy kivárd, míg ő megtalálja a megoldást, s meg is csinálja. S hogyha soha nem akar nekiállni, akkor bizony nem tudod elnézni ezt, s megcsinálod. 

 Lehet, hogy észre sem veszed, de már megszokássá lett a régen szívességnek indult dolog. Felnövekvő gyermeked sem tud elszakadni a szülői háztól, mert nem tanult meg független lenni. Felelős döntéseket hozni, s ezekért vállani a következményeket. 

Cserébe te is kapsz valamit: a fontosság érzését. Úgy érzed, hogy nélküled a szeretteid nem boldogulnának az életben. Szükség van rád, pótolhatatlan vagy. 

S valóban az vagy, csak azt kell megértened, hogy igazán pótolhatatlan a saját életedben vagy igazán. A te életed az, amit senki nem tud olyan jól irányítani, a hajóját kormányozni, gondját viselni, mint te magad. Soha senki nem érzi a te érzéseidet, nem hallja a gondolataidat, jár a cipődben, csak te saját magad.  Itt kell irányítanod, intézkedned, gondoskodnod, hiszen senki sem teszi meg ezt helyetted, főleg nem úgy, ahogy azt te szeretnéd. 

Ha igazán szereted a családodat, akkor lassan, mindennap egy kicsikét, vagy egy határozott döntéssel, ahogy te jónak érzed,  változtass meg mindent. 

Vizsgáld meg eddigi döntéseidet a szeretteiddel kapcsolatban:

Ha ezt vagy azt teszem, az az én, a párom, a gyermekem javára válik? Mit tenne a bennem élő szeretet önmagam felé, s feléjük?

Tanítsd meg őket függetlennek lenni tőled! Tanítsd meg őket elvégezni mindent maguk körül, döntéseket hozni, s ezekért vállalni a felelősséget. Hátrálj ki azokból a dolgokból, amit ők is meg tudnának tenni, csak eddig könnyebb volt úgy, hogy te csináltad meg. Engedd nekik az elején, hogy hibákat kövessenek el. Te is elkövetted ezeket régen, csak már nem emlékszel rá. Lásd őket úgy, hogy mindent el tudnak, s akarnak is rendezni maguk körül. S viselkedj ennek megfelelően. Légy kicsit lazább, ha a házi munka nem pont olyan, mint aminek eddig megszoktad, vagy bármi is eltér attól, ahogy te elképzelted. 

S természetesen, neked is meg kell ugyanezt tenned. Ne várj másra, hogy majd valaki megcsinálja, elrendezi a dolgokat körülötted, vagy bármit is helyetted! Ne függj a párodtól, a szüleidtől, a gyermekedtől sem érzelmileg, sem anyagilag! Legyél önálló, önellátó, pont olyan, ahogy te is várod tőlük. Állj bele a nem szeretem feladatokba is, tanuld meg, hogyan kell ezeken átlendülni, megoldani. Önbizalmat, erőt, sikert tapasztalhatsz majd, s ugyanez történik a családoddal is. 

Tudod -e mi az igazi szeretet, s öröm? Amikor nem azért vannak a szeretteid veled, mert szükségük van rád, mert függenek tőled, vagy te tőlük, akár energetikailag, akár másként, hanem azért mert te SZERETSZ, s ők SZERETNEK. Amikor nem vártok, nem akartok semmit egymástól, nincs hátsó szándék, elvárás az együttléteknél, az együtt életnél, csak a feltétel nélküli szeretet áramlása. Ilyenkor azért vagytok együtt, mert jó együtt lenni, jó szeretni egymást. Ugyanakkor jó egyedül is lenni, nem magányosan, de megélni a csendet, önmagad társaságát. 

Tanítsd meg gyermekednek ezt az új életet, s az élethez való hozzáállást. Mutass példát, s tanítsd meg mielőbb függetlennek lenni tőled, vagy bárkitől is. S meglátod, egy életre szóló ajándékot adsz neki, az élete általad, a tanításaid által boldogabb, kiteljesedettebb lesz. 

S nem utolsósorban a tiéd is! Áldás rád! 🙏💖

Szeretettel: Balogh Andrea

 

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

három × 5 =