Egyszer majd

 

Egyszer majd igazán jó lesz gyermeknek lenni.

Egyszer majd mindenki azért fog szeretni, amilyen vagyok, s nem azért, amilyennek látni akarnak engem.

Egyszer majd észreveszik a felnőttek, hogy miben vagyok jó, s mindig azzal foglalkozhatom.

Egyszer majd önmagamhoz hasonlítanak engem, nem más gyerekekhez. Csak arra figyelnek, hogy mennyit változtam egy év alatt, s nem arra, amit nem tudtam megcsinálni.

Egyszer majd ugyanolyan jó lesz nyári vakációra menni, mint iskolába menni.

Egyszer majd mindenki kap jutalomkönyvet bizonyítvány osztáskor, vagy senki sem. 

Egyszer majd nem csak azokat a lányokat dicsérik meg, akik mindig szót fogadtak, szépen tanultak, csendesen viselkedtek, hanem többieket is, akik hangosak voltak, lázadtak, s miattuk az iskolába, vagy otthon újításokat kellett bevezetni. 

Egyszer majd figyelembe veszik, hogy nem tudok végig ülni, állni nyugodtan egy 90 perces beszédet, s elfogadják, hogy pár szóban is el lehet mondani ugyanazt. A szeretet szavai rövidek, s könnyebben elérnek engem. 

Egyszer majd szeretettel, mosolyogva tekintenek rám, amikor egy csodálatos zenét meghallva, mozdul a kezem, a lábam, boldogság áramlik a testembe, s nem néznek, vagy szólnak rám szigorúan, hogy fejezzem be, amit csinálok, s üljek csendesen, mozdulatlanul. 

Egyszer majd megértik a felnőttek, hogy azért mozgok olyan sokat, amikor nem szabadna, mert fázom, mert rossz érzést keltenek a hallott szavak, mert sok ember van körülöttem. S különben sem reggeliztem. 🙂 

Egyszer majd nem kapok semmit a jó, vagy a rossz bizonyítványért, mert megértem, hogy magamnak tanulok, s különben is, ha azt tanulhatom, amit szeretek, a legjobbat érem el, amit csak elérhetek. 

Egyszer majd megértik a tanárok is, hogyha bátorítással, elismeréssel, szeretettel  vezetnek engem, sokkal többet fogok tanulni, még igyekvőbb leszek, mint amilyen most vagyok. 

Egyszer majd minden más lesz, mint ahogy eddig volt. Vezesse a jó Isten a felnőtteket, hogy mielőbb jöjjön el ez az EGYSZER. 

 

A gyermekek gondolatait lejegyezte: Balogh Andrea

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

öt + tizenhárom =