Édes hazám

 
 
Ide születtem én, ez édes Hazám,
itt nevelt féltően drága Édesanyám.
Itt van az otthonom, itt élek én,
itt ragyog énrám az éltető fény.
 
Itt szinte minden bokrot, fát ismerek,
erdőket, mely hűvös árnyékával integet,
ősi várakat, melyek a múltról regélnek:
ó, falai mennyi titkot elkendőznek.
 
Itt nincsenek eget verő, hódítandó csúcsok,
helyette szelíden hívogató ormok:
völgyekben megbúvó, szerény hajlékok,
s réteken itt nyílnak a legszebb vadvirágok.
 
Idegennek homály ez a káprázatos táj.
Nekem mindenem! Kedves, értékes kristály.
Minden szépség, jóság ez otthonból fakad;
a bánat is könnyebb, ha netán rám szakad,
mert csak itt értik a kimondott szavakat.
 
Nézem azúr égen úszkáló felhőket,
szebben ölelkeznek, mert itt ismerősek.
Aranyszívű szüleim e földben pihennek,
innen nézett csillagokból figyelnek:
Istennel vezetnek, féltenek, szeretnek.
 
Nem tudnék máshol létezni!
Idekötnek gyökereim,
barátaim, szeretteim,
gyermekkorom, emlékeim.
 
Itt akarok továbbra is dolgozni, élni,
hinni a jóban, a jótól szépet remélni.
Nem akarok másutt, csak itt boldog lenni:
én csak itt tudok szívből, igazán szeretni,
édes Hazámban nyugalmat, békét lelni.
 
Zanner Anikó
Kép: Dávid Júlia

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

három × 3 =