Hallottad már, drága Szülő, hogy gyermeked hogyan beszél a társaival, veled, vagy bárki mással? Figyeltél a hang mögött megbúvó árnyalatokra,  hanglejtésre, a kimondott, s a ki nem mondott szavakra, mondanivalóra? Figyeltél -e arra, hogyan viselkedik egy egy ilyen beszélgetés után? 

A gyermekek viselkedése, az általuk használt szavak, tükörként mutatják mindazt, ami a közvetlen környezetükben megtalálható. Sőt, megmutatják azt is, hogy ők maguk milyen viszonyban vannak önmagukkal, a család többi tagjával, a másik emberrel. 

Amikor még nagyon kicsik, akkor teljesen a szüleik, nagyszüleik, vagy gondozóik cselekedetei, szavai tükröződnek vissza náluk.

Amikor nagyobbacskák lesznek, akkor már a kortársak, az osztálytársak is hatással vannak rájuk.

Ám nagyon fontos tudni, hogy a hasonló a hasonlót vonzza, tanítja itt is, tehát, a gyermek azokkal a viselkedésmintákkal fog azonosulni, ami eleve meg van benne, nem idegen, hanem ismerős számára, s így vagy alkalmazni fogja a látottakat, hallottakat, vagy azokhoz az társakhoz vonzódik, akik ugyanúgy viselkednek, beszélnek, mint ahogy ő tenné ezt.

Amilyen viselkedést nem tud elfogadni, ami nem áll közel hozzá, attól menekülni fog, vagy egyszerűen elhatárolódik majd tőle. Ezt aszerint tudja megtenni, hogy mennyi önbizalommal rendelkezik, mennyire fogadja el önmagát, ki meri – e mondani a véleményét, s akár megvédeni azt.

Gyermekcsoportokban először nyíltan, majd bújtatottan sokszor jelen van a csúfolódás, a csúnya szavak használata önmagukra, majd egymásra is. Ezt követheti kiközösítés, a csoportból való kizárás, s megszégyenítés is. 

Azt mondod, hogy a gyerekek kegyetlenek egymással, nekik még tanulniuk kell a társas viselkedés szabályait, sok mindent nem tudnak, s ebben valóban igazad van.

Elődeink tudását, a különböző tudományokat nem biztos, hogy ismerik, ám a társas, szociális viselkedés íratlan szabályai bennük már születéskor megvannak. Mindaz, amire Isten tanítani akar bennünket, ott van bennük, tisztán, szeplőtlenül. Ha megfigyelsz egy gyermeket, akkor láthatod, amikor az állatokon akar segíteni, vagy ahogy észreveszi azt, ha te rossz kedvű vagy, s megtesz mindent azért, hogy felvidítson. 

Aztán, ahogy cseperedik, megtanulja a társadalom szabályait, az emberek egymás közötti viselkedését utánzás által. Ebből a szempontból nagyon fontos lesz, hogy te hogyan viselkedsz a veled egyenrangú, a magasabb pozicióban lévő, vagy a neked kiszolgáltatott emberekkel, illetve hogyan beszélsz róluk, velük.

Fontos, hogy milyen példát mutatsz neki. Nyíltan élsz -e felvállalva önmagadat, a véleményedet, vagy szívesen beszélsz másnak a háta mögött, amikor ő nem hallja azt. Elfogadod -e embertársadat, bárhogy is néz ki, vagy bármit is csinál, s el tudsz határolódni tőle nyugalommal, ha nem egyezik a te nézőpontoddal? Ha nem, akkor ennek hogyan adsz hangot? Szítasz -e békétlenséget emberek között, azért, hogy az egyiket megnyerd magadnak, vagy megpróbálod inkább megoldani azt, akkor is, ha ebből semmi előnyöd nem származik? Elfogadod -e, szereted -e önmagadat az élet minden pillanatában, vagy meg meg inogsz néha, csak azért, hogy más emberek szeressenek téged? 

A te példád az első, amit követni fog, akkor is, ha most másképp látod. A tudatába beleivódik minden, amit mondasz, cselekszel, amilyen vagy. Légy olyan példakép számára, ahogy szeretnéd, hogy ő  majd viselkedjen, s az úgy is lesz.  Lehetséges, hogy már olyan is vagy. <3

A felnőttek utánzása mellett még két fontos dolog játszhat szerepet ezekben a szituációkban:

1. Önbizalomhiány, és /vagy szeretethiány : A csúfolódás, kiközösítés mögött nagyon gyakran önbizalomhiány, és /vagy szeretethiány húzódik meg. Aki rosszat mond a másikra, akár szemből, akár a háta mögött, ott meg lehet figyelni, hogy önmagát sem nem szereti, sem nem fogadja el.

S az akire nagyon hatnak a csúfolódó szavak, nagyon rosszul érinti, amikor nem fogadják be a közösségbe, vagy kiközösítik, ott is önbizalomhiány található. Az ellenpólusok megtalálják egymást. Ha csak az egyik lép ki a ” játékból”, már nem érdekes, s nem játszható a másik fél számra sem. 

Szülőként, nevelőként nagyon fontos, hogy erősítsd meg a gyermekedet, növeld az önmagába vetett hitét, fogadd el, s  feltétel nélkül szeresd őt. Egészséges határokat húzni persze kell, sőt szükséges is, ám az önbizalmát nem letörni, hanem erősíteni szükséges. 

2. Energia – energiarablás

Az a személy, aki csúfolódik, rosszat mond a másikról, kizárja a csapatból, ő tulajdonképpen uralkodni akar a másikon. Agresszorként viselkedik, mert így tud energiát szerezni mind a csapattársaktól, akiktől az elismerést söpri be, mind attól, akit megaláz. Számára ez az egyedüli energiaforrás, mert még nem tanulta meg máshogyan megszerezni azt. Megtartani ezt az energiát nem tudja, mivel nem az övé, s állandó utánpótlásra van szüksége. 

Kicsiként a szülők azok, akik energiával ” ellátják” a gyermekeket. Így ha egy kicsi gyerek csúfolódik, agresszív viselkedést produkál, akkor ott a szülői szeretet szenvedett sérülést, azaz a szülő nem tudja biztosítani az élethez szükséges szeretetenergiát a gyermeke számára, s a gyermek így szerzi be azt. 

A nagyobb gyermekeket pedig már lassan meg kell tanítani arra, hogy önmagukból, az égi csatornából, a szívesen eltöltött szabadidőből, a hobbijaikból szerezzenek annyi energiát, amennyivel boldognak, kiegyensúlyozottnak érzik magukat, s ne a társaikból, s majd lassan ne is a szüleiktől. Mindaddig, amíg ezt nem tanulják meg, nem ismerik fel, addig az eddig számukra bevált (lehet, hogy ellesett) módszereket fogják alkalmazni. 

Azt a gyermeket, aki elszenvedi, s megviseli ez a fajta viselkedés, meg kell tanítani meghúzni a határait, megvédeni saját magát, s mindenekelőtt megtanítani arra, hogy a világ akkor is szép, ha egy vagy több gyerek, felnőtt éppen őt nem tudja, vagy akarja elfogadni. Ki kell lépnie az áldozat szerepéből, először megismerni, majd elfogadni saját magát. Megismerni, hogy mikor milyen érzelmek támadnak fel benne, s hogyan tudja ezeket pozitívvá, vagy legalább semlegessé változtatni. 

A társadalom, az iskolák, s talán még a szülők is büntetik ezeket a viselkedéseket, pedig megelőzni sokkal eredményesebb volna, illetve megtanítani a gyerekeket a mozgatórugókra, megoldásokra. 

Tanítsd meg a gyermekednek, akit csúfolnak, hogy a csúfolódás csak hatalmi játszma, s hogy soha senki nem uralkodhat felette. Tanítsd meg határozottan, s mégis kedvesen visszaválaszolni. Legyen olyan, mint akiről leperegnek a gúnyos szavak, akihez nem ér el semmi, amit ő nem akar, hogy elérjen. Tanítsd meg, hogy senkinek sem kell megfelelnie, s ő úgy tökéletes, ahogy van. 

Ha pedig a saját gyermeked gyúnyolódik, akkor adjál még több szeretetet, több időt, odafigyelést neki. Az is lehet, hogy világos, érthető, követhető szabályokra van éppen akkor szüksége, mert ez fog biztonságot adni neki. A szíved megsúgja hogy melyik a megfelelő megoldás éppen abban a pillanatban, kövesd a hangját.

Hatalmas lehetőség, s ugyanakkor felelősség is van a kezedben, hogy milyen gyermeket nevelsz, s hogyan teszed azt. Egy olyan feladatot kaptál, amit te tudsz a legjobban megoldani. Isten számít rád! Segíts a világot rendbe hozni! 

Legyen ez a világ olyan, ahol jó gyereknek, és felnőttnek lenni. Ahol az emberek egymást segítik, támogatják, a szavaikkal emelik, bátorítják egymást. Ahol boldogság mindennap, minden ébredés, s minden együttlét a többiekkel. Legyen így, így lesz! 

Áldással és szeretettel: Balogh Andrea