Család és az Én határok

 

Észrevetted már, kedves Testvérem, hogy mennyi írás, bejegyzés szól arról, hogy húzd meg a határaidat, védd meg az energiáidat, lépj el azoktól az emberektől, akik nem szeretnek, nem becsülnek, nem támogatnak téged. Ez igaz is, de csak egy bizonyos szintig, egy bizonyos fokig. 

Az energiáid megvédése létfontosságú dolog, hiszen életerőd, egészséged, örömed rejlik abban, hogy mennyi saját forrású energiával rendelkezel. Ezt nap mint nap ellenőrizni, s visszapótolni szükséges, éppúgy, ahogy táplálékot és italt veszel magadhoz. Energiád forrása a természetből, a Forrásból, s abból kell, hogy származzon, ami igazán örömet okoz neked. Ha kisgyermekeid vannak, akkor őket is el kell látnod energiával, mindaddig, amíg megtanítod nekik azt, hogyan legyenek “önellátók”. 

Tudatosan figyelned kell önmagadra, hogy már te se használd azokat a módszereket, amikkel régebben szeretteid, vagy a körülötted élő emberek energiakészletéből merítkeztél, s arra is, hogy megakadályozd, ha ők tennék ugyanezt. Itt valóban meg kell húznod a határaidat, megálljt parancsolni mindazoknak, akik még mindig a régi energianyerő technikákat alkalmazzák. Ezektől az emberektől el lehet lépni, ám, ha a családodról van szó, akkor először határozottan, mégis nyíltan beszélj velük ezekről a dolgokról . Ha ekkor sem veszik figyelembe a kérésedet, akkor csökkentsd velük a kapcsolatot. 

De az, hogy minden esetben lépj el, szakítsd meg a kapcsolatot mind azoktól, így a családodtól is, akik nem fogadnak el teljes mértékben, ez az állítás szerintem megfontolandó. Csendben megkérdezem: Te mindenkit elfogadsz olyannak, amilyen ő pont most? Szereted feltétel nélkül valamennyi családtagodat, szüleidet, a párodat, a gyerekeidet? Semmit nem akarsz megváltoztatni rajtuk? S mi a helyzet önmagaddal? 

Valamikor régen, mielőtt ide megszülettél erre a gyönyörű földre, te magad választottad ki a családodat. Pontosan tudtad, hogy melyik szülőpárhoz fogsz érkezni, azt, is, hogy mi fog történni veled gyermekkorodban. Jézus tanításait ismerve, biztos, hogy az volt a célod, hogy felnőve ellépj tőlük, meghúzd úgy a határaidat, hogy talán feléjük se nézz, azért, mert nem olyanok, amilyennek te elképzeled, elképzelted? 

A szüleid pont olyanok, amilyennek te szeretted volna, azokat a tanításokat hozták neked, amire szükséged volt, vagy még most is van. Miért vagy rájuk mérges, hogy olyanok, amilyenek? Ha nem ilyenek lennének, akkor te sem itt tartanál, s teljesen más életutat jártál be, más emberré növekedtél volna fel. Nem szeretnek téged annyira, amennyire vágysz a szeretetükre? Mára már megtanultad, hogy a legfontosabb, hogy szeresd önmagad nagyon, hiszen ez az a szeretet, amit senki más nem befolyásolhat, csak te magad. Szeresd és fogadd el önmagadat legalább annyira, amennyire a jó Isten és az égiek szeretnek, és fogadnak el téged. 

Ha gyermeked van, akkor biztos vagyok benne, hogy mindent megteszel, hogy lehető legjobban szeresd. A mostani legjobb tudásod szerint neveled őt, s azt adod neki, amire úgy érzed, hogy szüksége van. Gondolkodj el, a szüleid a felnevelésed alatt, s ha még élnek, nem ugyanezt tették, vagy teszik most is? Ha ellépsz a szüleidtől, mert nem találod meg velük a hangot, s most minden a “határok meghúzásáról szól”, akkor milyen példát mutatsz a gyermekeidnek? Mi lesz majd, amikor ők lesznek felnőttek, s elmennek, vissza se nézve, csak mert nem értettetek egyet, vagy nem változtál elég gyorsan? 

Generációs különbségek vannak szüleink, köztünk, s a gyermekeink között. Miért akarunk megváltoztatni mindent egy szempillantásra? S mindennek egyformának kell lennie, mindenkinek egyformán gondolkoznia? 

Mindannyiunknak, akik most a felnőtt éveinket tapossuk, hatalmas munkát kell végeznünk önmagunkon, szembenézni a hibáinkkal, a gyengeségeinkkel, a félelmeinkkel, meggyógyítani a sebeinket, s megváltoztatni a hibáinkat. A saját hibáinkat! Ezt meg kell tennie öregnek és fiatalnak, ahhoz, hogy az Új Kort elhozzuk a Föld bolygóra. Amikor már elvégeztük ezeket a belső teendőinket, akkor meg kell mindezt tanítani a fiataloknak, s velük közösen hozni létre az Új Kor Családját. 

De az Új Kor Családjában helye van, helye kell, hogy legyen a különböző kultúráknak, a különböző véleményeknek, látásmódnak, és a különböző életkorú, s így eltérő tudású embereknek. Össze kell fogni azokkal az emberekkel, akiket szeretünk, akiket ebben az életben szoros, vagy kicsit tágabb családnak választottunk. Ugyanúgy, mint a farkasfalka, akinek az ereje nem az egyedekben, hanem az ” Együttben” van. S igen, fontosak a hagyományaink, azok tisztelete, megtartása, s továbbadása. Aki nem ismeri a saját népének a hagyományait, elveszett embernek érezheti magát, akinek hiányoznak a gyökerei. Lehet, hogy nem minden szokást, hagyományt szeretünk. Ha így lenne, mondjuk ki nyíltan, mégis kedvesen, vállaljuk fel a nem tetszésünket. De értsük meg, s tartsuk tiszteletben az öregjeinket, akik tanítani tudnak bennünket. Akkor is, ha még nem ” ébredtek fel”. De szeretnek bennünket. Úgy, ahogy ők tudnak. S ez néha több, mint elég. 

Értsük már meg, hogy fontos szerepük van a szüleinknek, a nagyszüleinknek, s bánjunk velük eszerint. Az ősi népeknél, és pl. a farkasoknál, nem léptek el a gyenge, vagy kiszolgált öregektől, csak azért, mert nem úgy gondolkodtak, mint a fiatalok, hanem megbecsülték őket, s meghallgatták a tapasztalataikat. 

Összefogás és elfogadás a kulcs ahhoz, hogy egy boldogabb jövőt építsünk, s adjunk majd át a gyermekeinknek. Együtt mindig jobb, mint egyedül, még akkor is, ha alkalmazkodni kell. Túlságosan eltávolodtunk egymástól, s ezt a dolgot nagyon rendeznünk kell. Értsük meg, hogy együtt könnyebb, örömtelibb és boldogabb az élet. Védjük meg az energiáinkat, de nyissuk meg a szívünket egymás felé. 

Legyen a jelszavunk a Mi az eddigi Én helyett. Így legyen, s így is van.

 

Áldás rátok! 

 

Szeretettel: Balogh Andrea

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

15 − 8 =