Bocsáss meg és szeresd magad!

 

Szeresd magad, drága Lélek!

Szeresd az erényeidet, a jó tulajdonságaidat, mindazt, amit csodálatosnak,  szépnek találsz önmagadban, önmagadon, lelkedben, s a szívedben.

S szeresd a hibáidat is, mindazt, amit mások vagy éppen önmagad kritizálsz, nem szeretsz, elutasítasz magadban, magadon. Minden hibád, minden tévedésed egy hatalmas lehetőség, hogy megérts önmagadat, a múltadat, s a jelenedet. Minden okkal történt, történik az életedben. Te magad hívod be az eseményeket, az embereket, azért,  hogy letehess régóta cipelt, berögződött szokásokat, ősi egyéni, vagy családi karmákat, gyógyulj, erősödj, s majd megújulj általuk. 

Ehhez csak az kell, hogy megértsd, minden érted történik, minden a saját terved szerint halad. Ha fáj valami, keresd meg az okot, hogy miért érkezett az életedbe az az ember, az az eset, értsd meg, mit akar tanítani a szituáció.

Ha te hibáztál, akkor bocsáss meg magadnak! Öleld magadhoz azt a pár, vagy sok évvel ezelőtti önmagadat, akinek még nem volt olyan rálátása, megértése, tudása az életéről, mint ami most már van neked. Akkor az akkori legjobb tudásod szerint döntöttél. Ma már másképp tennéd, de anélkül a tapasztalás nélkül nem lennél az, aki ma vagy. Lehet, hogy csak meg akartad tapasztalni azt az utat, amin ezután már biztos nem akarsz járni. 

Ha téged bántottak, keresd meg az okot, hogy miért történt mindez. Azt mondják, bocsáss meg annak az embernek, aki bántott. Megpróbálhatod, hogy hogy képzeletben, egy meditációban, elcsendesedésben  megkeresed a tetteinek okát, megérted őt, s  talán megszületik a szívedben a megbocsátás is. 

De elindulhatsz egy másik úton is:  Kezd önmagaddal! Indulj onnan, hogy te voltál az, aki kiküldte az univerzumba a kérést, hogy valamit meg akarsz tapasztalni, átélni, megérteni, s szükséged volt egy, vagy több eseményre ahhoz, hogy végre megváltozz. Ekkor az első ember, akinek meg kell bocsátanod, az te magad leszel. Megérteni, elfogadni, hogy egyedül a te döntésed, a te érdekedben volt mindaz, ami történt, s a többiek csak mellékszereplők, segítők voltak az életed forgatókönyvében, az egyik legnehezebb dolog az életben. Olyan könnyű másokat hibáztatni mindazért, ami veled történt, történik. Pedig nincs bűnös, mint ahogy nincs hibás döntés sem. 

Próbáld megkeresni mindazt, amiért ezt az utat választottad. Talán olyan makacs vagy, s annyira nem akarsz változtatni az évezredek által használt viselkedésformádon, hogy egy nagy „bumm” kellett ahhoz, hogy felébredj? Vagy olyan  családi karmát cipelsz, amit a felmenőid egyike sem tudott megoldani, s most rajtad a sor? Gondolj bele, az is lehet, hogy te magad indítottad útjára ezt réges régen.  

Vagy csak egyszerűen most jött el az ideje, hogy megtapasztald azt, amit még eddig nem, megismerd, hogy milyen a másik oldalon állni, s majd végre elhatározd, hogy kiszállsz ezekből a játszmákból. 

Bármi is az ok, értsd meg, fogadd el, s szeresd önmagadat. Te tudod egyedül felmenteni önnön valódat mindattól, ami a lelkedet nyomja. Bocsáss meg azért, mert meg akartad tapasztalni ezt a dolgot, még ha fájdalom árán is. 

Egy csodálatos lélek vagy, aki most érkezett el oda, hogy felismerje, s átlényegítse saját sötét oldalát. Világíts a fényeddel lelked borúsabb, eldugottabb zugaiba, s emeld fel azokat a lélekrészeidet a szeretet fényébe, akiket eddig elzavartál, eldugtál, vagy nem vettél róluk tudomást. 

Megvan az erőd, a tudásod, s a bátorságod is, hogy megtedd mindezt. Angyalok serege segít téged ezen az úton, csak kérned kell őket. Bocsáss meg önmagadnak, szabadítsd fel a lelkedet a bűntudat, a félelem, a harag, a szomorúság terhe alól. Szállj szabadon, mint egy madár, fel, az égbe, fel a fénybe, a szabadságba, s a szeretetbe.

S amikor ezt meg tudtad tenni, sokkal könnyebb lesz majd  a párodnak, a gyerekednek, a szüleidnek, vagy bárkinek is megbocsátani. Így változik meg minden először benned, majd körülötted. Már megérted, miért tették azt, amit tettek. Amellett, hogy neked segítettek, ők is meg akartak tapasztalni valamit, amivel nekik maguknak van dolguk. Te egyedül a te érzéseiden, gondolataidon tudsz változtatni, az övéiken nem. 

Mindazt, amit te megoldasz a saját életedben, a gyermekednek nem kell megtapasztalnia, átélnie. Már nem fogja cipelni a súlyokat, amiket tőled kaphatott volna, hiszen te voltál az, aki lerakta őket.

Majd példamutatással, megváltozott viselkedéseddel, a sok sok beszélgetéssel tanítsd meg gyermekedet elfogadni önmagát, akkor is, ha hibázik. Ne óvd meg tettei következményeitől, de segíts neki, hogy megértse a történéseket, s tanuljon belőlük.  S majd tanítsd meg őt arra is, hogy hogyan bocsásson meg másnak is.

A ma gyermekei szinte semmi, vagy sokkal kevesebb régi karmával születnek, mint a mai felnőttek. Mindaz, amit a fiatalkorúaknál látunk, az csak tükör, a körülöttük élő felnőttek visszatükröződése. Tehát, ha valamit nem szeretsz a gyermekedben, valami nagyon idegesít, vagy bánt, annak te vagy az oka. Ez nehéznek , vagy elfogadhatatlannak tűnik, ám nem az.

Ha megérted ezt, akkor rájössz, hogy a gyermeked viselkedésének a kulcsa is a te kezedben van. Ez hatalmas lehetőség, hiszen a saját életedet, a gondolataidat mindig hatalmadban áll megváltoztatni, s ha itt változtatsz, a gyermeked élete, viselkedése is változni fog. Bármit, amit teszel saját magadért, azt a gyermekedrt is teszed, hogy az ő élete könnyebb, boldogabb, szabadabb legyen. 

Áldás van rajtad, mindig égi védelem alatt állsz. Használd az erődet, a tudásodat, s változtasd meg mindazt, ami meggátolja azt, hogy szárnyra kapj a boldogságtól! 

 

Szeretettel: Balogh Andrea 

 

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1 × egy =