Az emberi ego

 

 

Milyen sokszor élhetnél boldogan, és békében, hálát adva a Teremtőnek életed minden megélt pillanatáért, ha tudatod egy pici zugából előbújó egós éned nem szabotálná mindezt a csodát, s annak megélését, ami körülvesz Amikor egódat tudatosan, vagy tudattalanul előre engeded, az befolyásolja gondolataidat, szavaidat, tetteidet, s majd a kapcsolataidat is. 

Ahhoz, hogy életedet újra boldoggá tedd, elsőként ismerd fel azokat a tudat alatti mechanizmusokat, átvett, lemásolt, vagy saját magad által kialakított viselkedésmintákat, ami boldogtalanná teszi az életedet. Majd ha beazonosítottad őket, akkor tudatosan tégy ellenük. Szerezd vissza először a békédet, a lelki nyugalmadat, ami a legnagyobb kincs ezen a világon. A békével megérkezik a boldogság kék madara is, általuk megváltoznak a kapcsolataid, erőre kapsz és kiteljesedsz. 

Eckhart Tolle írt Az új föld című könyvében arról, hogyan ismerheted fel, amikor az egód, a te föl nem ébredt részed munkálkodik benned, gondolkozik, cselekszik csodálatos Lényed helyett. 

Miért fontos felismerni az ego lényegesebb aspektusait? 

  1. Amíg nem ismered az ego működése mögött megbúvó alapmechanizmust, addig azt nem veszed észre, s emiatt az újra és újra rászed: eléri, hogy újra és újra azonosulj vele. Átveszi fölötted az uralmat, s úgy tesz, mintha te ő lennél. 
  2. Maga a felismerés is a felébredés egy módja. Nem harcolhatsz az egóval, és nem győzheted le, ahogy a sötétséggel sem harcolhatsz. Mindössze a tudat fényére van szükség. Te az a fény vagy. 

Az ” én ” szó a legnagyobb tévedést és a legmélyebb igazságot testesíti meg, attól függően, hogyan használják. 

A szokványos, hétköznapi használatban az ” én” lényed téves érzékelését, az identitás illuzórikus tudatát testesíti meg. Ezt nevezte Albert Einstein ” a tudat optikai csalódásának”. Aztán ez válik minden gondolati folyamat, interakció és kapcsolat alapjává. Valóságod az eredeti illúzió visszatükröződése lesz. A jó hír azonban, hogyha fel tudod ismerni egy illúzióról, hogy illúzió, akkor szertefoszlik. Amint meglátod, ki nem vagy, magától megjelenik annak valósága, aki vagy. 

Hogy ki vagy valójában? Ki az az “én” valójában?

Valódi lényed végtelen mélységű, aki érzékeli a világ s önmaga csodálatos voltát. Ő a háttérben meghúzódó tudatosság, aki a nap minden pillanatában átéli az örömöt, a békességet, és a szeretetet. Megérti, hogy a gondolkodás csupán csöppnyi aspektusa annak a tudatnak, aki valójában vagy.

S miért nem éled meg a mindennapokat örömben, békességben és szeretetben? Azért, mert földi lényed keresi önmagát, s amikor megalkotja az ” én” képzetét, akkor már egy identitáshoz köti, egy testhez, egy társadalmi állapothoz, s sokszor érzésekhez, gondolatfolyamokhoz. Akire utalsz, amikor azt mondod, hogy ” én”, az nem az, aki valójában vagy. Egy borzasztó leegyszerűsítés következtében valódi lényed végtelen mélysége összetévesztetik az ” én” elmédben lévő gondolatával; és mindennel, amivel az ” én” azonosult. Létrejön az ego, ami uralni fogja az életedet mindaddig, amíg fel nem ismered szükségtelenségét. 

Nézzük meg részletesebben, mivel tud, akar az emberi elme azonosulni, s hogyan változtatja meg ezzel az életedet.: 

  1. Dolgokkal való azonosulás

Tárgyak, ami által többnek, értékesebbnek érzed magad. Hogy milyen dolgokkal azonosul valaki, az függ az illető életkorától, nemétől, jövedelmétől, társadalmi helyzetétől, a divattól, stb. Ám nem tudjuk igazán becsülni a dolgokat, ha azokat önmagunk növelésének eszközeként használjuk. A fogyasztói társadalmat paradox módon épp az a tény tartja működésben, hogy a dolgok révén nem találhatod meg önmagadat. Az ego elégedettsége rövid ideig tart, ezért állandóan további dolgokat keresel, vásárolsz. 

Figyeld meg a dolgok világához fűződő kapcsolatodat, különösen az “én” szavakkal megjelölt dolgok esetében. Pl: Keltenek -e benned bizonyos dolgok kisfokú fontosság – vagy felsőbbrendűség – érzést? Megemlítesz -e mintegy mellékesként olyan dolgokat, amiket birtokolsz? Érzel -e neheztelést, vagy haragot, illetve éntudatgyengülést, ha valakinek többje van nálad, vagy amikor elveszíted valamilyen nagyra becsült tulajdonodat?

Ám a tulajdonról való lemondás nem szabadít meg automatikusan az egotól. Ez esetben az ego úgy próbálja bebiztosítani az életben maradását, hogy valami mást talál, amivel azonosulhat. Pl. az önmagadról alkotott azon ember képét, aki már túllépett minden anyagi tulajdon iránti érdeklődésen, és ezért magasabb rendű, spirituálisabb, mint a többiek. 

Ha elvonsz egyfajta azonosulást, az ego gyorsan talál egy másikat. Amíg identitással rendelkezik, az egót végső soron nem érdekli, mivel azonosul. Hogyan mondhatsz le a dolgokról való ragaszkodásról? Meg se próbáld! Ugyanis lehetetlen. Viszont magától eltűnik, ha önmagadat már nem bennük igyekszel megtalálni. Addig pedig csupán légy a dolgokhoz való kötődésed tudatában. 

2. Akarás: A többre irányuló igény

Az ego azonosul a birtoklással, ám elégedettsége viszonylag felszínes, rövid életű. Ott marad benne egy mélyen fészkelő elégedetlenségérzet, a teljesség hiányának, a ” nem elégnek” az érzése. A ” még nincs elegem”, amin az ego azt érti, “még nem vagyok elegendő”. Ez a többre irányuló igény, amit “akarásnak” is nevezhetünk. Egyetlen ego sem létezhet sokáig a több iránti igény nélkül. 

A kényelmetlen érzés, a nyugtalanság, az unalom, a szorongás, az elégedetlenség: mind a kielégületlen akarás eredménye. Az én,  enyém, több, mint, akarom, szükségem van, nekem kell, nem elég, ezek az ego szerkezetéhez tartoznak. Amíg nem ismered fel magadban ezeket a gondolatformákat, míg azok tudatlanok maradnak, addig hinni fogsz a szavuknak. Addig arra leszel kárhoztatva, hogy keress, de ne találj, mert ilyenkor nincs az a vagyon, hely, személy, vagy állapot, ami valaha is kielégítene. 

3. Azonosulás a testtel

Ez lehet női, vagy férfi test, ami identitássá válik, s életed valamennyi területére kihat. A test fizikai megjelenése, a másokéhoz viszonyított ereje, vagy gyengesége, szépsége, vagy csúnyasága jelentős szerepet játszik abban, hogy kinek tartod magadat. 

Egyenlőségjelet tenni a megöregedésre, elhervadásra és halálra ítéltetett, fizikailag érzékelt test és az ” én” közé: minden esetben szenvedéshez vezet. Van, aki a problémás testével, betegségével azonosul, s teszi identitássá annak tökéletlenségét. Ekkor jelentős figyelmet kap az orvosoktól, a családjától, és másoktól, akik megerősítik számára szenvedő vagy betegidentitását. Bármilyen megdöbbentő is, hogy erősebb identitást keresve az ego képes még meg is teremteni egy betegséget, csakhogy annak révén önmagát erősebbé tegye. 

Bár a testtel való azonosulás az ego egyik legalapvetőbb formája, a jó hír az, hogy ezen a legkönnyebb felülemelkedni. Még pedig azzal, hogy a figyelmedet a tested külső formájáról átviszed tested belső életteliségének érzékelésére. Bármilyen is a tested megjelenése, a külső forma alatt intenzíven eleven energiamező húzódik meg. 

Az ego: a formával való azonosulás, az önmagadnak a valamilyen formában történő keresése és ezért elvesztése. A külső formáknál – dolgoknál és testeknél alapvetőbbek a gondolatformák, amelyek a tudatmezőben folyamatosan keletkeznek. A gondolatformák energiaképződmények, amelyek ugyan finomabbak és kevésbé sűrűk, mint a fizikai anyag, de attól még ugyanúgy formák. Amit a fejedben hallható, folyamatosan karattyoló hangként megfigyelhetsz, az a szüntelen és kényszeres gondolkozás áramlása. 

 

Az ego visszatérő gondolatformák és kondicionált mentális – emocionális ( gondolati – érzelmi) minták halmaza, amely énérzettel, éntudattal ruházott fel. 

A gondolkodásodat, elméd tartalmát kondicionálja a múlt: a nevelésed, a kultúrád, a családi háttered, stb. Valamennyi elmetevékenységed központi magját néhány olyan ismétlődő és szívós gondolat, érzelem, és reaktív minta alkotja, amivel te a legnagyobb mértékben azonosulsz. Ez az entitás maga az ego. 

Az ego összetevői: gondolat és érzelem; emlékek, amelyekkel ” én és a történetem” – ként azonosultál; rögzült szerepek, amelyeket úgy játszol el, hogy nem is tudsz róla; és olyan kollektív azonosulások, mint nemzetiség, vallás, emberfajta, társadalmi osztály, vagy politikai hovatartozás. Az ego tartalma emberenként változó, a felszínen különböznek egymástól, de a mélyükben egyformák. Éltetőjük : az azonosulás és az elkülönülés. Minden ego – önmagát védeni és nagyobbá tenni próbálva – folyamatosan küzd az életben maradásért. Az én gondolat fenntartásához szüksége van a ” másik” ellentétes gondolatára. 

4. Panaszkodás, megbántódás

Önmaga megerősítéséhez az ego kedvenc stratégiája a panaszkodás. Minden panasz egy egy olyan, elme kitalálta, apró történet, amit maradéktalanul elhiszel. Hogy hangosan panaszkodsz, vagy csak gondolatban, az mindegy. 

Ha negatív gondolati címkéket aggatsz másokra, amikor velük társalogsz, vagy – ez gyakoribb – róluk beszélsz, vagy akár csak rájuk gondolsz, ez gyakran e minta része. A tudattalan skáláján lefelé haladva a következő szinten kiabálást, és üvöltözést találsz, és nem sokkal lejjebb testi erőszakot. 

A megbántottság és a panaszkodást és az emberek címkézését kísérő olyan érzelem, ami még több energiát ad az egonak. A megbántottság azt jelenti, hogy keserűséget, felháborodást, bosszúságot, vagy sértettséget érzel. Bánt az emberek kapzsisága, becstelensége, jellemtelensége, amit tesznek, vagy amit a múltban tettek, amit mondtak, vagy nem mondtak, amit meg kellett tenniük, vagy amit nem kellett volna megtenniük. Ahelyett, hogy szemet hunynál a másokban lévő tudatlanság fölött, azt identitásukká teszed. Ki teszi ezt? A benned lévő tudatlanság, az ego. Az általad a másikban észlelt ” hiba” néha nem is létezik. Amire a másik emberben reagálsz, azt magadban felerősíted. 

Nem reagálni a másikban lévő egora, a kollektív emberi ego felszámolásának is az egyik leghatékonyabb módja. A nem reagálás nem a gyengeség, hanem az erő jele. A nem reagálásra egy másik szó: a megbocsátás. Megbocsátani annyi, mint szemet hunyni, vagy inkább keresztülnézni. Keresztülnézel az egon, hogy lásd minden emberben – az ő esszenciájaként – ott lévő épelméjűséget. 

A panaszkodás nem keverendő össze a jogos szóvá tevéssel, amikor valakit informálsz a hibájáról, vagy hiányosságáról, hogy azt korrigálni lehessen. Tényközlésre szorítkozni semleges dolog. De ha érzelmet is adsz hozzá, könnyen kapcsolódik hozzá a benned élő ego. 

5. Sérelmek

Habár a panaszkodást gyakran a megbántottság érzése is kíséri, ahhoz erősebb emóció is társulhat, mint pl. a harag, vagy a felzaklatottság egyéb formája. Ilyen módon az még nagyobb energiájú töltésre tesz szert. A panaszkodás ez esetben reagálásra való hajlamba fordul át, ami az ego önmegerősítésének egy másik módja. Felháborító, hogyan merészeli, kikérem magamnak – mondják az ilyenek. Hasonló függőségi viszonyban élnek a felzaklatottsággal, mint mások a kábítószerrel. 

A hosszan tartó megbántódást sértettségnek nevezik. Sérelmet hordozni azt jelenti: tartósan valami ” ellen ” lenni. Ezért sok ember egojának jelentős részét alkotja a sérelem. A sérelem életed más területeit is megfertőzheti. Amíg pl. a sérelmeden gondolkozol, és azt átérzed, eltorzítva érzékelheted  a jelenben zajló eseményeket, illetve befolyásolhatja, ahogy  valakivel a jelenben beszélsz vagy viselkedsz. 

Figyeld meg, akad -e olyan személy az életedben, akinek még nem bocsátottál egészen meg, egy ” ellenség”. Ha akad ilyen, gondolati, érzelmi szinten is tudatosítsd magadban a sérelmet. Légy tudatásban a gondolatoknak, éld át az érzelmet. Ne próbáld meg elengedni a sérelmedet! Az elengedés, megbocsátás megpróbálása nem válik be. A megbocsátás azonban természetes módon következik be, amint megérted, hogy a sérelemnek nincs egyéb célja, mint megerősíteni az én hamis tudatát, fenntartani az egot. 

A múltnak nincs hatalma megakadályozni téged abban, hogy most jelen légy. Csak a múlttal kapcsolatos sérelmed tudja ezt megtenni. S mi a sérelem? Régi gondolatok és érzelmek málhája. 

6. Nekem van igazam, ő téved. 

Ahhoz, hogy neked igazad legyen, szükséged van valakire, akinek nincs. Más szóval: másokat a tévedés pozíciójába kell hoznod ahhoz, hogy erősebben érezhesd, ki vagy te. Ha igazad van, akkor erkölcsi, fölénybe kerülsz. Ez a fölénytudat az, ami után az ego sóvárog, s amelyen keresztül önmagát erősíti. 

Az ego mindent személyesre vesz. Érzelem keletkezik, védekezés, talán még agresszió is. Az igazságot véded? Az igazságnak soha sincs szüksége védelemre. Minden ego összetéveszti a véleményeket és a nézőpontokat a tényekkel. Továbbá nem tud különbséget tenni egy esemény, és az arra adott reakciója között. Minden ego a szelektív érzékelés és a torzító értelmezés mestere. Csak tudatosság révén tudod megkülönböztetni a tényt a véleménytől. Csak tudatosság révén vagy képes meglátni: ott a szituáció, itt pedig a harag, amit ezzel kapcsolatban érzek. 

7. Fölény, pletyka

Az egonak számos finom, és könnyen észrevétlenül maradó formája létezik. Pl.: éppen el akarod mondani valakinek a hírt, hogy mi történt: ” Képzeld! Még nem hallottad? Elmondom!”  Ha elég éber vagy, észlelni tudod magadban a hír közlése előtti futólagos elégedettségérzést, még akkor is, ah rossz hírről van szó. Ez annak a ténynek a következménye, hogy rövid ideig fölénybe kerülsz a másikkal szemben. Ebben a pillanatban többet tudsz, mint a másik. Az érzett elégedettséged az egoé, és abból származik, hogy egod éntudata erősebb, mint a másik személyé. Sokan részben ezért megrögzött pletykások. Továbbá: a pletyka gyakran tartalmaz másokra vonatkozó rosszindulatú kritikát, véleményt, ami szintén erősíti az egot az abban megbúvó, ám csak képzelt erkölcsi fölény révén, ami ott található, valahányszor negatív véleményt mondasz egy másik emberről. 

8. Szerepek

Az ego, amelyik akar valamit a másiktól, általában eljátszik valamilyen szerepet, hogy szükséglete kielégüljön, akár anyagi nyereségről, a hatalom, a fölény, és a különlegesség érzéséről, akár valamilyen fajta örömérzésről legyen szó. Az ego nem tudja, hogy minden energia forrása benned van, ezért kívül keresi. Nem a formamentes figyelmet, a jelenlétet keresi, hanem a valamilyen formában megnyilvánuló figyelmet, mint pl. az elismerés, a dicséret, a csodálat, vagy csak annyit, hogy valahogy észre vegyék, hogy létezését tudomásul vegyék. 

A szégyenlős ember sem mentes az egotól, csupán ambivalens ” kettős” egoval rendelkezik, amelyik egyszerre áhítja, és féli a többiek figyelmét. 

  • Negatív szerepek: Egyes emberek, ha nem tudnak pozitív figyelmet szerezni, akkor negatív reakciót provokálnak ki másokból. Néhány gyerek pontosan ezt teszi: rosszalkodnak, hogy figyeljenek rájuk. 
  • Áldozat: A figyelemforma, amit ő keres, az a mások együttérzése vagy sajnálata, illetve, hogy a többiek érdeklődjenek az ő története iránt. “Önmagamat áldozatnak látni” fellelhető a panaszkodásban, a sértettségben, vagy a bántalmazottságban. Ha senki sem figyel már rá, akkor a fejében ismételgeti újra és újra. 
  • Szerelembe esés: A szerepjáték gyakori jelenség a “romantikus kapcsolat” első időszakában. Célja: vonzani, és megtartani azt, aki majd boldoggá tesz, aki érezteti velem, hogy különleges vagyok, aki minden igényemet kielégíti. ” Azt alakítom, akinek te akarsz, te pedig azt alakítod, akinek én akarlak” Függőség alakul ki benned a másik személlyel kapcsolatban, pontosabban az illetőről általad alkotott képpel kapcsolatban. A szerepeket azonban nem lehet a végtelenségig játszani, különösen, ha összeköltöztök. Ekkor az álarcok lehullanak. 

Az élet művészetének alapvető leckéje, amit mindannyiunknak meg kell tanulnunk: Bármit is teszel, tetted akkor lesz a leghatékonyabb, ha azt magáért a tettért teszed, s nem azért, hogy szerepidentitásodat megvédd, megerősítsd. Minden szerep egy egy fiktív éntudat, és azon keresztül az elme teremtette ” kis én” mindent személyessé, így meghamisítottá és eltorzítottá tesz. 

Ha nem játszol szerepet, az azt jelenti, hogy tettedben nincs ego. Nincs hátsó szándék: éned megvédése, illetve megerősítése. Ennek eredményéként a tetteidnek sokkal nagyobb az ereje. Teljesen a helyzetre összpontosítasz, eggyé válsz vele. Nem akarsz ezzé, vagy azzá válni. Akkor vagy a legerőteljesebb és a leghatékonyabb, amikor teljesen önmagad vagy. 

Hogyan legyek önmagam? Újabb szerep. A ” Hogyan lehetek önmagam? ” történetesen rossz kérdés. Feltételezi, hogy valamit tenned kell ahhoz, hogy önmagad lehess. Holott a ” hogyan” nem állja meg itt a helyét, mert te már most is önmagad vagy. Ha tökéletesen jól tudod érezni magadat úgy, hogy nem tudod, ki vagy, akkor az vagy, ami ekkor visszamarad: az emberi mögötti Lét, a színtiszta lehetségesség tere, s nem valami meghatározott dolog. Mondj le arról, hogy definiáld önmagadat magad, vagy mások számára. Életre kelsz. És ne foglalkozz azzal, mások hogyan definiálnak téged! Amikor meghatároznak, önmagukat korlátozzák, az pedig az ő gondjuk. 

Miért játszik az ego szerepeket? Egyetlen tudattalan gondolat miatt: nem vagyok elég. Ezt aztán további tudattalan gondolatok követik: szerepet kell játszanom, hogy megkapjam, ami ahhoz kell, hogy teljesen önmagam legyek; többet kell megszereznem, hogy több lehessek. 

Az ego markának szorításában élő ember szenved, s mégis képtelen meglátni azt a szenvedést, amit magára és másokra mér. 

Ne feledd, valahányszor negatív állapotba kerülsz, van benned valami, ami akarja ezt a negativitást, ami élvezetesnek találja, vagy ami azt hiszi, hogy az szerzi meg számodra azt, amire vágysz. Az előbb felsorolt érzéseken kívül legyél nagyon éber a türelmetlenség, az ingerlékenység, a torkig vagyok ” érzésével is. Ők alkotják a ” háttér boldogtalanságot” , ami sok embernek alapvető belső állapota. Rendkívül ébernek, és tökéletesen jelenlevőnek kell lenned ahhoz, hogy a negativitásnak ezeket a formáit is észre tudd venni. Valahányszor megteszed, az a fölébredés, az elmével való azonosulás megszűnésének egy egy pillanata. 

Ha képes vagy  a negativitás kellős közepén felismerni, hogy ” ebben a pillanatban szenvedést teremtek magamnak”, akkor az elegendő lesz ahhoz, hogy a kondicionált egos állapotok és reakciók korlátai fölé emelkedj. Ha a tudatosság jelenik meg benned, akkor annak hatására végtelen lehetőség nyílik meg előtted , hogy bármely helyzetet végtelenszer értelmesebb módon kezelj. Abban a pillanatban el tudod engedni a boldogtalanságodat, amint felismered annak értelmetlenségét. 

 

A boldogságod titka a lelki békéd megtalálása. A lelki béke ugyanis véget vet az egonak. Az ego ugyanis nem tudja, hogy számodra az egyetlen lehetőség a lelki békéhez a jelen pillanat. Hogyan lehet békésnek lenni most? Ha békét kötsz a jelen pillanattal. Az élet művészetének titka négy szó: egynek lenni az élettel. Ami azt jelenti: egynek lenni a mosttal. Ebben a pillanatban felismered, hogy nem te éled az életet, hanem az élet él rajtad keresztül. Az élet a táncos, te pedig a tánc vagy. 

 

Eckhart Tolle nyomán írta: Balogh Andrea

 

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenkettő + 5 =