Anyai, apai NEM

 

 

 

A világ egyik legcsodálatosabb dolga, amikor szülővé válsz. Egy kis lélek édesanyává, vagy édesapává fogadott téged, s te megfogadtad, hogy jó szülő leszel, s mindent megteszel, amit csak szívedből, erődből tudsz, hogy ez a kisgyermek szeretetben, boldogan nőjön fel. 

Telnek múlnak a napok, hetek, hónapok, az évek, s saját magadnak tett fogadalmadat megtartod, mindenkori legjobb tudásodnak megfelelően nevelgeted gyermekeidet.  Megszokod, hogy a családod, a gyermekeid mindig elsőbbséget élveznek a döntéseidben. A legfontosabb lett számodra, hogy ők jól legyenek, mindig azt a szerető gondoskodást kapják meg, amit megérdemelnek. S ez így is van jól, de!

Mikor volt olyan, amikor magadat tetted az első helyre bármilyen döntésednél? Mikor volt az, amikor tudatosan figyeltél arra, hogy te is szeretetet, a gondoskodást kapj, vagy ugyanazzal a szeretettel, elfogadással gondolj önmagadra, mint a családod bármely tagjára? Mikor volt olyan helyzet, amikor NEMET mondtál egy olyan kérésre, ami neked békét, a másiknak esetleg átmeneti szomorúságot okozott?

Ha pedig hoztál ilyen döntést, amikor önmagadat helyezted előtérbe, felbukkant -e a lelkiismeretfurdalás, a bűntudat, hogy ez így nem helyes, ezt nem engedheted meg magadnak? S talán ekkor elvetetted, vagy átalakítottad a döntésedet.

Ha el kell gondolkoznod hosszan az előbbi kérdéseknél, s igen a válasz az utóbbinál, akkor itt az ideje ezt a téves gondolkodást útjára engedni. Ez egy régi berögződésed, amit talán a szüleidtől örököltél, vagy te magad alakítottad ki, hogy még véletlenül se legyél olyan, mint a szüleid.

Azon igyekezetedben, hogy “jó szülő” legyél, elfeledkeztél a jó szülővé válás egyik legfontosabb tényezőjéről: önmagad boldogságáról. Arról, hogy akkor tudsz csak adni a családodnak, ha először önmagadnak adsz, s akkor tudod őket elfogadni, ha a szíved mélyén önmagadat elfogadod minden hibáddal, és erényeddel együtt.

Megfeledkeztél arról, hogy jogod van azokra a dolgokra nemet mondani, amihez nincs kedved, jogod van az énidőhöz, az egyedülléthez, s azokhoz a kedvteléseidhez, amit abbahagytál akkor, amikor  megszülettek a gyermekeid. 

S amilyen furcsa az élet, a családod pont akkor fog téged értékelni, amikor meghúzod a határaidat, kimondod kedvesen, de határozottan a véleményedet, kiállsz önmagad, s a saját érzéseid mellett. Amikor igaz valódat mutatod nekik, és / vagy tudatosan figyelsz arra, hogy a nagy családi életben egyénként te is boldog lehess, tiszteletet, bizalmat ébreszt, s gyermekeidnek pedig biztonságot ad. 

Nagyon fontos, hogy ezeket a döntéseidet vállald fel önmagad előtt is. Engedd el a lelkiismeretfurdalást, a “nem vagyok elég jó”, az “akkor nem szeretnek” érzést, amikor nemet mondasz egy dologra, amit nem érzel jónak.

Szüleink, nagyszüleink nemzedéke még nagyon szigorú elveket vallott a gyermeknevelésben, ami nem mindig vette figyelembe a gyermekek igényeit.  Mára ez a dolog megfordult, s inkább önmagadról, s a saját kedvteléseidről mondasz le, csak hogy a gyermekednek jó legyen.  Az helyes út valahol a kettő között van. Hallgass a szívedre, hogy mikor kell, s lehet IGENT, vagy NEMET mondani, szituációkra, emberekre, kimondott vagy kimondatlan kérésekre. A szíved, az érzéseid a legmegbízhatóbb útmutatóid minden helyzetben. Soha nem csalnak meg, s mindig a jó utat mutatják. 

Gondoskodj a saját belső gyermekedről éppúgy, ahogy a gyermekeiddel teszed. Te vagy az egyetlen, aki ismered, s érzed az érzéseidet, s az egyetlen, aki tud rajtuk változtatni, ha azok nem olyanok, mint amilyennek te szeretnéd, amitől boldognak érzed magad.

Hidd el, hogy ez a magatartásod hatalmas példamutatás a gyermekeid számára. A legtöbb gyermek kicsiként még főleg saját magára gondol, de amikor majd felnőtté válik, szüksége lesz rá, hogy emlékezzen, a példádat kövesse, s általa megteremtse majd önnön boldogságát. 

A gyermekek kisebb része ( bár egyre több érkezik a földre) annyira önzetlen, annyira adakozó, hogy arra kell őket megtanítani, hogy ne csak a másik emberre, a szeretteire, barátaira gondoljon, hanem saját magára is. Megszerezni, s megőrizni az energiáit csak úgy lehet, ha elsőként önmagára figyel, a saját jó érzései lesznek fontosak számára, akkor is, ha a szerettei éppen gondokkal küzdenek. Meg kell tanítani őket újra energiával feltöltődni azokkal a dolgokkal, amit nagyon szeretnek csinálni. Így könnyebb lesz számukra később az emberek segítése, illetve az életcéljuk beteljesítése.  

Bármilyen gyermeket is nevelsz, számodra mindenesetben nagyon fontos, hogy figyelj a szíved, s tested jelzéseire, s fogadd is el azokat! A lelked hangján keresztül az angyalok is üzennek, s olyan útra irányítanak téged, amire talán soha nem gondoltál, vagy nem merted megtenni, elindulni rajta. Most viszont eljött az idő, hogy édesanyaként, édesapaként ugyanolyan fontosnak lásd magad, mint ahogy a szeretteidet látod.

Életed megújulása általad kezdődik, s csak rajtad múlik! Kezedben a kulcs, használd bátran, s örömmel! 🙂

 

Áldással és szeretettel: Balogh Andrea 

 

 

 

 

 

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

10 − nyolc =