A többsèg arra kìvàncsi, vajon milyen lesz a jövőnk, ami felè tartunk?

A jövőnket gyermekeink mentàlis ès èrzelmi àllapota fogja meghatàrozni, hisz belőlük èpül.
Azokbòl a gyerekekből, akik előtt eljàtszuk, hogy működik a pàrkapcsolatunk, szeretjük a munkànkat, kiegyensùlyozottak, teljesek, boldogok vagyunk, akiket agyonnyomunk elvàràsokkal, àlszent kèpmutatàssal, indulatokkal, hazugsàgokkal, szeretetlensèggel, akiket olyan versenyistàllòkba kènyszerìtünk, ahol majd remènyeink szerint jò versenylovakkà vàlnak, ahol megtanìtjàk nekik az egòjukat felnöveszteni, legyőzni a tàrsaikat, hogy ők legyenek a legjobbak, ahol megtanìtjàk nekik azt a lexikàlis tudàst, amire aztàn az èletben valò eligazodàshoz – kiteljesedèshez – boldogsàghoz semmi szüksègük nem lesz, ahol èrzelmileg ès mentàlisan megbetegszenek, csak èpp azt nem tanìtjuk meg nekik, hogy szerethetők, hogy èpp ùgy jòk, ahogy vannak, ezèrt felnőttkorukban az elfogadàssal ès a szeretettel fognak küzdeni, ahogy ezt tesszük itt ès most mi is.

Eljött az ideje, hogy kilèpjünk ebből a transzgeneràciòs szenvedèsprogrambòl, ès felismerjük, a jövőnket mi teremtjük, amièrt felelőssèget kell vàllalnunk.

Szántó Brigitta